Mindaddig vártalak, míg el nem értelek s a Pontnyi Pillanat támasz-pontunk marad, hol nincs enyém-tied.

Kapcsolódó idézetek

1. Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sûrü panaszommal jobb, ha hallgatok. Pilinszky János
2. Nem adom fel, nem, amíg látsz, Életben tart, hogy valahol vársz. Hiába kérlek, többé ne engedj el, Tudod, hogy mennem kell.
3. Várok valamire, ami talán sosem következik be, mindenesetre a sorsom bizonyos távolban zajló eseményektől függ, amelyekről sem tudomásom nem lehet, sem változtatni nincs módom rajtuk.
4. Hogy hova jutok, még nem tudom. Talpra állok, majd elbukom, De mégis újra kezdem. Miért volna másé, Ki általad lettem. Anti Fitness Club
5. Én várok rád, hogyha várni kell, mert érzem, hogy jössz, újra itt leszel, és többé nem engedlek el.
6. Néha olyasmit várnak tőlem, ami nem vagyok, vagy nem maradnak a közelemben addig, amíg rájönnének, ki is, mi is vagyok valójában.
7. Hányszor így volt már: hiába vártam az óvatos lépéseket, csak a csend nőtt bennem, te elmaradtál. Nagy István Attila
8. Tudtad, tudtad, mégse mondtad, Hogy a kezed másnak adtad; Én pedig rád várakoztam, Másat nem is választottam.
9. Mi lesz a sorsunk nem tudom az egyre nyaktörőbb uton addig élek amíg te éltetsz Rákos Sándor
10. És milyen kár, hogy csak akkor vettük észre: ez volt a boldogság, amikor már régen véget ért. A boldogság. Mert a Pillanat örök marad. Mindörökké az idő s tér közé, mint ék, ott ragadt, miként léckerítés között szakadt rongydarab. Emlékszel hol maradt, hová lett az a pillanat?