Fredrik Backman

Az igazság sosem annyira bonyolult, mint ahogy azt gondoljuk. Csak reménykedünk benne, mert úgy okosabbnak érezhetjük magunkat, ha idő előtt rájövünk.

Azoknak, akik soha egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe, nagyon egyszerû kritizálni azokat, akik elkezdik a munkát valahol.

Nem azokkal hadakozunk leginkább, akik teljesen mások, mint mi, hanem azokkal, akik épphogy nem azok.

Ha elég régóta csináljuk, lehetetlen érezni a különbséget repülés és zuhanás között.

Ez a végső, legnagyobb, legrosszabb magány: amikor senki sem követ oda, ahová tartasz.

Megteszünk mindent, ami tőlünk telik. Azután megpróbáljuk bebeszélni magunknak, hogy ez... elég. Hogy együtt tudjunk élni a kudarcainkkal, anélkül, hogy azok megfojtanának minket.

A vallást még csak bele lehet verni az emberekbe, de a hitet nem lehet tanítani.

Mindent ki kell választani, és minket is kiválasztanak, minden másodpercben, állandóan.

Van lehetőség megegyezni, ha az ember nem is ért egyet.

A hazugság minden alkalommal könnyebb lesz.

Két ember szeretheti egymást egymás ellenére.

Annyira pozitív vagyok, hogy depresszióssá teszem vele az embereket.

A gazdasági rendszer felelős a világ minden problémájáért. (...) Túl erősre építettük a rendszert. Elfelejtettük, mennyire kapzsik vagyunk, de legfőképp azt, mennyire gyengék. Ez tör össze bennünket.

Az emberek lecserélhetők ebben a nyavalyás fogyasztói társadalomban.

A szülőség beindíthat egy olyan láncreakciót, amelyben a gyerekek érzései felemésztik a család oxigénkészletét, mert olyan intenzíven hatnak ránk. Felnőtt emberek olykor éveket élnek le anélkül, hogy a saját érzelmeikről beszélnének.

A szorongással kapcsolatban az a legfurább, hogy káosszal akarjuk gyógyítani a káoszt.

Amikor a gyerekek veszekednek a hátsó ülésen, (...) az embert elönti a stressz, és már nem tud jó képet vágni a dologhoz, és kicsit hangosabban kiált rájuk, mint ahogy tervezte, mire a gyerekek úgy megrémülnek, hogy azonnal elhallgatnak, aztán a szülő utálja saját magát. Senki nem akar ilyen szülő lenni.

El tudja képzelni, milyen rossz szülők lehettünk, ha a gyerekeink nem akarnak szülővé válni?

Tudja, mi a legrosszabb a nyugdíjas létben? (...) Hogy az embernek túl sok ideje van belegondolni dolgokba.

Nem változtathatjuk meg a világot, gyakran az embereket sem. Legfeljebb apránként.