A szülőség beindíthat egy olyan láncreakciót, amelyben a gyerekek érzései felemésztik a család oxigénkészletét, mert olyan intenzíven hatnak ránk. Felnőtt emberek olykor éveket élnek le anélkül, hogy a saját érzelmeikről beszélnének.

Kapcsolódó idézetek

1. A család olyan, mint egy láncreakció. Ha a párod és te jól érzitek magatokat, a gyerekeitek is jól fogják érezni magukat. Ha feszültek vagytok, a család is feszült lesz. A gyereknevelés erőfeszítést igényel, azonban a beleadott idő és energia kétszeresen fog megtérülni.
2. Gyermekként nagyon nehéz elkülöníteni, függetleníteni magunkat a szüléink érzéseitől, gondolkodásmódjától. Felnőttként már könnyebb kívülről ránézni az egykori helyzetekre.
3. A szüléshez mindannyiunknak személyes köze van a saját születésünk által. Tudatos emlékünk nincs ugyan róla, mint ahogy a csecsemőkorunkról is alig, de a testünkben hordozzuk a nyomait, hat az életünkre, átsugárzik a szüleinkhez és a gyermekeinkhez való viszonyunkra, és ezen keresztül a család, sőt az egész társadalom érintett. Az, ahogy a nőkkel, a babákkal és a gyerekekkel bánunk, befolyásolja a jövőt, a történelmet; a kellő tisztelet, empátia és gyöngédség hiánya tragédiákhoz vezethet személyes és országos szinten egyaránt. Szabó T. Anna
4. Születésünk első pillanatától kezdve érzünk. Fájdalmat és örömöt, félelmet és dühöt. Megtanuljuk elrejteni az ijesztő érzéseinket. Eleinte csak mások, később magunk elől is. Sokan úgy éljük le életünket, hogy eltartjuk magunktól legmélyebb érzéseinket, és mindig ott a kétség, mi lenne, ha átengednénk magunkat nekik, kifejeznénk azokat, és megosztanánk a világgal.
5. Az anyai kötelességek terhét leginkább az könnyíti meg, ha elmondhatjuk valakinek, mennyi fáradsággal, kudarccal és nehézséggel jár csemeténk felnevelése. A szülői érzés gyakran hallgatást parancsol. Agatha Christie
6. Ha sokáig együtt élünk valakivel, és gyerekeink is születnek, az élet olyan lesz, mint a fára mászás. Fel és le, fel és le, az ember próbál megbirkózni mindennel, ügyes akar lenni, mászik és mászik, alig látja a másikat útközben. Ezt talán nem is értik a fiatalok, de minden megváltozik, amikor az embernek gyereke születik. Néha olyan érzés, mintha a házastársunkkal már nem is találkoznánk. Elsősorban szülők vagyunk és csapattagok, másodsorban házasok. Fredrik Backman
7. Hatalmas előnyre tesz szert az a felnőtt, akit gyerekkorában megtanították a szülei megfelelően kommunikálni. Megtanították beszélni az érzéseiről, nyíltan önérvényesíteni, építő módon vitatkozni másokkal, merni örülni, szomorúnak, haragosnak lenni, megélni az érzéseket és erről visszajelzést adni a másiknak.
8. A gyerekekkel könnyû. Ha egyszer sír, az azt jelenti, hogy éhes. Ha tovább sír, akkor fáradt. Csak felnőttként válik bonyolulttá a dolog. Elrejtjük az érzelmeinket, fal mögé rejtőzünk. Eljutunk arra a pontra, amikor már azt se tudjuk, ki mit gondol vagy érez. Akaratlanul is, de mesterei leszünk az álcázásnak.
9. Valójában két oka van, hogy az ember gyermeket hoz a világra és nevel: egyrészt mindez logikus következménye két ember tartós kapcsolatának; másrészt, mélyen belül, mindenkiben ott rejtőzik a vágy, hogy létrehozza saját "miniatûr" képmását. Mintha annyira különlegesek lennénk, hogy már szinte felfoghatatlan, hogy a világ hogy bírja ki, hogy csupán egyetlen legyen belőlünk. (...) A szülők többsége nem egyszerûen önmagát akarja viszontlátni a gyermekében, hanem önmaga sokkal jobb kiadását. Nicholas Sparks
10. A gyerekvállalás egy olyan élethelyzet-változást hoz, amire nem lehet felkészülni, akkor sem, hogyha azt gondolod, hogy "én már olyan régóta készülök", hiszen annyira megmozgatja az egyéniséget, a személyiséget és a párkapcsolatot is, illetve az egész családi rendszert átalakítja, hogy erre igazán felkészülni nem lehet. Arra lehet felkészülni, hogy majd viseljük azt, ami jön, meg kezeljük azt, ami jön.