Friedrich Nietzsche

Az ember a saját rossz lelkiismeretével jobban boldogul, mint rossz hírnevével.

Az értelem iszonyatosan hosszú ideig csak tévedéseket termett, néhány ilyen tévedés hasznosnak és fajfenntartónak bizonyult: aki ezeket elfogadta vagy örökölte, nagyobb sikerrel harcolt önmagáért és utódaiért. Az állandóan továbböröklődő és végül csaknem az emberi faj alapvető javaivá vált téves hittételek például a következők: hogy léteznek huzamos ideig tartó dolgok, hogy vannak azonos dolgok, hogy léteznek dolgok, anyagok, testek, hogy valamely dolog az, aminek látszik, hogy akaratunk szabad, hogy ami nekem jó, az önmagában szintén jó. Az ilyen tételek tagadói, a kételkedő emberek csak nagyon későn léptek föl - csak nagyon későn lépett föl az igazság, mint a megismerés legerőtlenebb formája.

A moralitás nem egyéb az egyén csordaösztönénél.

A misztikus magyarázatokat mélynek tartják, az igazság azonban az, hogy még csak nem is felületesek.

Kényelmetlen tulajdonság, ha valaki minden dolgot mélynek érez: ettől aztán az illető állandóan erőlteti a szemét és a végén többet lát, mint amennyit szeretett volna.

A dicsőség akkor születik, amikor sok ember egyvalaki iránt érzett hálája minden szemérmet félredob.

Az ember gyógyítsa önmagát, különben a saját orvosa teszi tönkre.

Szigorú értelemben nem igaz, hogy a jellem változatlan; e közkedvelt mondat inkább csak azt jelenti, hogy egy ember rövid élettartama alatt ható motívumok nem szántanak elég mélyre ahhoz, hogy elvágják a lélekben a sok évezred gyökerét. Képzeljünk el azonban egy nyolcvanezer éves embert és mindjárt nagyon is változékony jellem áll előttünk: mintha egész sereg individuum fejlődne ki egymás után belőle.

A fiatalokat csak akkor tartják hasznosnak, ha már kiégtek és elszenesedtek, mint a faszén. Amíg izzanak és füstölnek, talán érdekesebbek, de haszontalanok, sőt gyakorta kényelmetlenek.

Az élet csekély számú, roppant jelentős pillanatból, valamint megszámlálhatatlanul sok intervallumból áll, amelyekben az előbbi pillanatoknak legföljebb csak az árnyképei lebegnek.

A parlamentarizmus, vagyis az a nyilvános engedély, hogy öt politikai alapvélemény között lehessen választani, nagyon sok olyan embernek hízeleg, aki függetlennek és egyéninek akar látszani és szívesen harcolna a nézeteiért. Végtére is azonban közömbös, hogy a csordára egy nézetet erőszakolnak rá, vagy öt közül választhat. - Aki az öt alapvető véleménytől eltér, és kívül áll, mindig az egész csordával találja magát szemben.

A gondolatok érzelmeink árnyékai. Mindig sötétebbek, üresebbek, egyszerûbbek érzelmeinknél.

Õ gondolkodó: vagyis ért hozzá, hogy egyszerûbbnek lássa a dolgokat, mint amilyenek.

Már régóta nem törekszem boldogságra; mívemre törekszem.

A szerelem, a tavasz, minden szép dallam, a hegy, a hold, a tenger legalább egyetlenegyszer az emberi szívhez szól - ha a szív hagyja szóhoz jutni.

Ha minden napot jól akarunk megkezdeni, akkor ébredéskor gondoljunk arra, hogy aznap legalább egy embernek tudunk-e örömet szerezni. Ha ez pótolhatná az imádság vallási szokását, akkor e változásból embertársainknak csak előnye származna.

Ami két embert a legmélyebben elválaszt, az a tisztaság eltérő érzéke és eltérő foka. Mit segít akármilyen derekasság és kölcsönös hasznosság, mit számít az egymás iránti jóakarat: egy dolog marad csak, hogy "nem állhatják egymás szagát!".

Az előkelőség jelei: soha nem gondolni arra, hogy kötelességeinket mindenki kötelességévé aljasítsuk; a saját felelősséget nem átadni akarni, nem megosztani akarni; előjogainkat s azok gyakorlását kötelességeink közé sorolni.

A föld minden zugában várakozók kuksolnak, akik alig vannak tudatában annak, hogy várnak, még kevésbé annak, hogy hiába várnak.

Egy derék kézmûvesre vagy tudósra az vet jó fényt, ha büszkén gyakorolja mesterségét, és elégedetten tekint az életre; és nincs nyomorúságosabb látvány, mint amikor egy cipész vagy iskolamester szenvedő arccal adja értésünkre, hogy ő valami többre, jobbra született. A jónál nincs jobb! Ez pedig a következő: valamilyen képességgel rendelkezni és ebből virtust teremteni.