Gary Chapman

A legtöbb, amit válságos helyzetben a társunkért tehetünk, hogy szeretjük őt. Ha elsődleges szeretetnyelve a testi érintés, akkor egy ölelés minden vigasztaló szónál többet mond számára.

Ha házasságunkból hiányzik a szeretet, felnagyítódnak a különbségeink. Nem a boldogság forrását, inkább annak akadályát látjuk egymásban, és küzdeni kezdünk azért, hogy értékesnek és fontosnak érezzük magunkat, miközben házasságunk játszmák és csatározások színterévé válik.

A szeretet nem old meg mindent, de olyan légkört teremt, amelyben megoldást kereshetünk a problémáinkra.

Az ajándék kézzel fogható szimbólum, mely azt fejezi ki, hogy társunk gondolt ránk. Nem az ára számít; az adja értékét, hogy a szeretetet jelképezi.

A szeretet közelebb visz a másik emberhez, a harag pedig szembeállít vele.

Az érzelmek önmagukban se nem jók, se nem rosszak - csupán az élet eseményei által kiváltott pszichés reakciók.

Bár érzelmeinket és testi reakcióinkat kevéssé tudjuk uralni, gondolatainkat és magatartásunkat viszont képesek vagyunk irányítani és helyes mederbe terelni.

A harag isteni rendeltetése az, hogy konstruktív cselekvésre ösztönözze az embert, ha bûnnel vagy igazságtalansággal szembesül.

A rossz, a szeretetlenség, az igazságtalanság haragot vált ki belőlünk. A haragnak azonban nem az a célja, hogy bántó módon viselkedjünk azokkal szemben, akik ártottak nekünk. A harag isteni rendeltetése az, hogy pozitív és szeretetteljes cselekvésre késztessen annak érdekében, hogy az igazságnak érvényt szerezzünk, és helyreállítsuk a kapcsolatot azzal, aki vétett ellenünk.

Az indulatainkon való uralkodás nem azonos a harag elfojtásával. Csupán azt jelenti, hogy nem a megszokott módon reagálunk a haragunkra.

Mikor haragszunk, emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy nem ismerhetünk minden tényt és körülményt, ezért nem árt megkérdeznünk a másik felet, nehogy téves következtetéseket vonjunk le.

Aki elfojtja a haragját, az többnyire tagadja is, hogy ő mérges lenne. Erre különösen is hajlamosak azok a keresztények, akik a haragot bûnnek tartják.

A harag érzése önmagában nem bûn, az viszont már bûnös dolog, ha megtûrjük és elraktározzuk magunkban. A keserûség az elraktározott harag következménye.

A dühkitörés, illetve a harag elfojtása mindenkinek árt, elsősorban annak, aki haragszik, de a körülötte élőknek, sőt a tágabb környezetének is.

Nem számít, milyen régen történt az eset, sohasem késő feldolgozni a mélyen eltemetett haragot.

A megbocsátás nem érzelem, hanem az a döntés, hogy elfogadjuk a másik személyt annak ellenére, amit tett.

A bûn mindig elválaszt, és akadályt emel az emberek közé, amit csak az őszinte bûnbánat és az őszinte megbocsátás mozdíthat el az útból.

A megbocsátás ajándék, amelyet addig nem lehet felbontani, amíg a bûnös nem akarja elfogadni.

Az első benyomás gyakran téves, és félreértéseken alapul. Igyekezzünk megismerni a társunk szempontjait! Lehet, hogy ezután egészen más fényben látjuk a történteket.

Az egészséges szülő-gyermek kapcsolat alapja a szeretet. Ha a gyermek nem érzi szülei szeretetét, akkor nemcsak a haragja növekszik, hanem a nevelésére irányuló erőfeszítéseket is visszautasítja.