Ugrás a tartalomra
Aki elfojtja a haragját, az többnyire tagadja is, hogy ő mérges lenne. Erre különösen is hajlamosak azok a keresztények, akik a haragot bûnnek tartják.
Kapcsolódó idézetek
-
Aki haragot visel a szívében, bárki ellen is, az vesse ki onnan, mert a szívben rejtőzködő harag megmérgezi a lelket, meg a testet.
Wass Albert
-
Az emberek különbözőképpen viselkednek, amikor dühösek. Van, aki beharapja az ajkát, elvörösödik, talán még ökölbe is szorítja a kezét, de nem szól egy szót sem, hanem haragját visszafojtja. Mások szabad folyást engednek mérgüknek, kiabálnak, vagdalkoznak, és már azzal sem törődnek, ha igazságtalanok a másikkal szemben. Pedig nem volna szabad igazságtalanságra igazságtalansággal válaszolnunk. (...) Függetlenül attól, hogy ki milyen képet alkot rólam, hogyan szidalmaz, vagy éppen túlzottan dicsér, én az vagyok, aki vagyok, és ezen senki a világon nem tud változtatni, csak én magam!
-
A megbocsátás a legnagyobb ajándék, különösen, ha önmagunkkal szemben is gyakorolni tudjuk. Egy kedvelt hasonlat szerint haragot tartani azért, mert más talán megbántott, olyan, mintha mérget innánk, és várnánk, hogy a másik haljon meg tőle. Nem mûködik. Megmérgezi az embert. Megmérgezi a kapcsolatait. Megmérgezi a világnézetét. Fogva tart egy börtönben, ahol nálunk a kulcs, de mégsem szabadítjuk ki magunkat.
-
A kereszténység nem szabadít meg a dühtől. A kereszténység gyakran éppen hogy élteti a düh lángjait.
Greta Christina
-
Az emberek ezt tartják a legtöbbre: a hiúságukat. Az minden másnál erősebb. Ha egyszer megsértették őket, már nemcsak arról az egy sérelemről van szó, hanem magáról a Sértésről: mindig más a hibás, és mindig nekik van igazuk. És noha nem gonoszok (...), inkább végignézik ölbe tett kézzel a másik ember lassú pusztulását a közelükben, mintsem beismernék, hogy esetleg ők tévedtek.
Romain Rolland
-
A harag érzése önmagában nem bûn, az viszont már bûnös dolog, ha megtûrjük és elraktározzuk magunkban. A keserûség az elraktározott harag következménye.
Gary Chapman
-
A harag különféle megnyilvánulásai közt nemigen teszünk különbséget, holott létezik könnyû, szinte ártatlan harag, amely természetünk hevességéből táplálkozik, és létezik bûnös harag is, amely tulajdonképpen a gőg dühe.
Francois de La Rochefoucauld
-
A rossz, a szeretetlenség, az igazságtalanság haragot vált ki belőlünk. A haragnak azonban nem az a célja, hogy bántó módon viselkedjünk azokkal szemben, akik ártottak nekünk. A harag isteni rendeltetése az, hogy pozitív és szeretetteljes cselekvésre késztessen annak érdekében, hogy az igazságnak érvényt szerezzünk, és helyreállítsuk a kapcsolatot azzal, aki vétett ellenünk.
Gary Chapman
-
Mi jogon vállalja a bûn terhét a gyengeség? A bûn a kemény akaratúaknak való, azok vagy elviselik, vagy ha nagyon súlyos, féktelen akaratukat egyszer jóra is használják, és lehajítják a terhet! De ez a gyenge, érzékeny lélek se egyikre, se másikra nem képes, sőt állandóan mind a kettőt gyakorolja, és nem tud kivergődni a mennyekkel dacoló bûn és meddő bûnbánat kibogozhatatlan csomójából.
Nathaniel Hawthorne
-
Ha az embernek útjába akad a harag, akkor vak, kegyetlen, rettenetes és tajtékzó, ám ha hagyunk rá időt magunknak, hogy jobban szemügyre vegyük, akkor rádöbbenünk, hogy ez a harag, amelyet látunk, álarc csupán, és a harag álarca mögött valójában... a szomorúság rejtőzik.
Jorge Bucay