Gerlóczy Márton

A boldogtalanoknak létezik egy eldorádója, ahol boldogok, mert boldogtalanok lehetnek?

Minden döntésben százszázalékosan biztosnak kell lenni, minden lépés közben már a következőre kell koncentrálni, lehetőleg úgy, hogy azok össze is függjenek egymással.

Ha úgy élnék, hogy minden hibámat beismerem, energiám java részét az ebből érlelődő bûntudat emésztené fel.

A szerelem az egyetlen hasznos és mûködő illúzió.

- Miért kell neked mindenből drámát csinálni? Voltak nők az életedben, ahogy vannak, és lesznek is. - Nem. Csak nők voltak meg én, és az élet körülöttünk, amit néhanapján hasonlónak láttunk. Vagy egy darabig úgy csináltunk, hogy mûködjön az egész, csak tettettük, mert így szokás, aztán elszabadult a valóság, és kiütköztek a nemes cél érdekében eltitkolt nézetkülönbségek.

Valahányszor kikívánkozott belőle a sírás, visszafojtotta könnyeit, hogy aztán éjjel kitárulkozó őszinteséggel suttogja el bánatát a holdfénynek, olyankor a sós cseppek lassan elkacskaringóztak az ajkáig, ő lenyalogatta és szipogott. Határozottan hitt benne, hogy odafent létezik az igazság, a hold az. (...) Õ az, aki meghallgatja és megérti.

A világ, az emberi élet, a tudomány, a mûvészet mind a kapcsolatok, összefüggések és kölcsönhatások kereséséről és értelmezéséről szólnak. (...) Ha az ember nem keresi és nem találja ezeket, úgy az ő kapcsolata szûnik meg az élettel. És szerintem csak azért félsz, mert nem mersz megélni semmit.

Nemcsak hogy nem találod a helyed a világban, de nem is keresed, nem mered magad odaadni senkinek és semminek, a kártyaváradban játszod a királyfit. De nehogy azt hidd, hogy nem lát rajtad át mindenki.

Én csak rosszat látok, mindenhol, mindenben csak a rosszat. Nem hiszek semmiben, rettegek, félek, és állandóan nyomaszt ez a stabilan instabil állapot.

Elpusztulok sértődötten, úgy loccsanok szét részecskéimre, mint egy földre hulló könnycsepp. És mindez születés számomra, nem fájdalom. Nem félelem. Valami, amire megfelelő szót keresnék, de nincsen. Állandó kilátás a kilátástalanságra.

Az élet ott kezdődhet, ahol a magány véget ér.

Vannak emberek, akik attól még, hogy rövid az élet, nagyon is tudják élvezni, mások meg épp ettől válnak görcsössé, és vannak, akiket mindez nem foglalkoztat.

Az alkoholisták azért isznak, mert nem bírják elviselni, ha a nap végén tisztán látják az életüket, a hibáikat, a gyengeségeiket. Mindazt, amit sehogy se képesek megoldani az életükben.

Nem boldogtalanok vagyunk mi, hanem gyengék. (...) Úgy neveltek minket, hogy higgyünk magunkban, de közben nem mutatták meg az irányt.

Van értelem, mert érzem, hogy félek, és ez a félelem maga az élet, amelyet díszcsomagolásban kínálunk egymásnak, hogy ne kelljen szembenézni valódi természetével, hiszen az élet nem hazudhat, hazudni csak az ember tud.

Csupán azért engedem be a (...) bánatot, mert már annyira magányos vagyok, hogy egyedül őt találom érdekes beszélgetőtársnak. (...) Olyanok vagyunk, mint fenyőerdő közepén a fûzfa, valami ostoba madár csőréből estünk ki még magkorunkban, és nem volt senki, aki megkeressen, hogy betömje velünk egy fióka száját. Beleszülettünk egy fenyőerdő szúrós és igazságtalan bioszférájába, ahol mindenáron meg akarnak tanítani bennünket szúrni és zöldellni.

Egy lépést sem haladok előre. Állóvizet csepegtetek magam köré, és lubickolok ebben a szeszélyes tóban, amit énnek keresztelek. Minden ember a saját kis szaros érdekei szerint éli vakságát, és végül mindenki azzal a romantikus ábránddal patkol el, hogy talán érdemes volt élni.

Igenis itt kell maradni, meg kell próbálni rendbe rakni a környezetet, ahol élsz, mert ha itt nem sikerül, akkor sehol se. Én ezt fogom tenni. És tudod miért?... Mert szépnek látni könnyû a világot, szarnak talán még könnyebb, de olyannak látni, amilyen valójában, az az igazi feladat.

A tél börtön. Minden évben lesittelnek minket. Hagyni kell. Győzni kell.

Ha az ember idegennel találkozik, az első együtt töltött percek mindig bizakodásra adnak okot. Egy úton haladunk. Miénk ez az út. Óvjuk egymást. Aztán jön az első kereszteződés. És még egy. És egyre több. Mint a házasságban.