Gerlóczy Márton

Az ember csakis otthon lehet biztonságban. Ezt gyermekkorom óta tudom. Akkor sem szerettem az emberek társaságát, és különösebben most sem kedvelem. Normális ember kizárólag a nők miatt teszi ki a lábát a házból. Hogy találjon egy olyan nőt, aki ugyanígy gondolkodik, vagy akivel el lehet viselni az őrülteket, ha mégis kimegyünk a házból.

Az, hogy elmebetegek laknak a házamban, vagy elmebetegek házában lakom, csak nézőpont és lelkiállapot kérdése.

A dolgok egyféleképpen történhetnek, tudniillik úgy, ahogyan történtek.

A diktatúrák véget érnek, de a diktatúrában leélt éveket nem adja vissza senki sem.

Az idő valahol máshol, a mi életünktől függetlenül halad, és az a rengeteg arc, akik velem együtt járták itt az utcákat, már csak az emlékezetemben élnek. Hiába jön most szembe velem, hiába látom, nem őt látom, hanem az emlékeimet róla.

Otthon voltam. (...) Mint tejfölben a légy, ami nem tud onnan kimászni. Otthon voltam, de soha nem éreztem otthonosnak ezt az otthont.

A diktatúra mindig készséges, ha a halál felé vezető utat kell megmutatnia.

A tolvajokat megbüntetik, börtönbe zárják, de az ilyeneket, akik elcsábítják a vénülő férfiakat és szétrombolnak életeket, nem bünteti a törvény.

Telnek a napok, és velük együtt fogy a boldogság.

Tisztelni kell az uradat, szeretni a barátait, elégedett asszonynak lenni, mert a szerelemtől csak szomorú lesz az ember.

Az emberek csak azért imádkoznak, hogy nekik jobb legyen, és a másvilágon, ami (...) nem is létezik, el ne kárhozzanak? Nem volna jobb a jót önmagáért, és nem a vallás kényszere és félelme alatt cselekedni?

Tegnap még együtt néztük a holdat, s ma már, ma már, ki tudja, hol vagy!

Az emberek az ünnepektől valami különlegeset várnak, és ha nem következik be, aminthogy általában nem következik be, maguk rendezik meg ezt a különlegességet.

Reszket kint a kert virága Esti szellő hangja kél Menni készülsz s nemsokára Bút okozva távozol.