Reszket kint a kert virága Esti szellő hangja kél Menni készülsz s nemsokára Bút okozva távozol.

Kapcsolódó idézetek

1. Mit hagyok itt, nem is tudom már, Messzebb-messzebb visz minden óra. Fekete-zöld babérfák terhe Esőzik a bús távozóra: Én kifelé megyek. Ady Endre
2. Letarolt kerteknek Megjő a virága, Kikeletnek messze tér ki A táj pusztasága.
3. Halott virágok illatát nyögik a fák, És megrázkódik a táj. Valami véget ért, valami fáj. Ákos
4. Tavaszi szél száll, rügy bimbója pattan, Valami kászolódik e tavaszban, Ilyenkor sírnak gyantát fiatal fák, Ilyenkor fáj az elmúlt fiatalság! Juhász Gyula
5. Elrejtőzöl tán előlem? Már nyomod se leljem? Hogy` lehet e felhős órák terhét elviselnem? Messze nézek, egyre leslek, mindig, mindenütt kereslek; sóhajom panaszkodón száll, szellő búgja búsan. Ó, miért váratsz meg engem lent a kertkapuban. Rabindranath Tagore
6. S míg libeg búsan, szerelemben, Én kikacagom kósza árnyad, Felé fúvok: menj, elbocsátlak. Ady Endre
7. Indul a küszöbről az Út: ha nem vigyázok, elszelel; Felkötöm én is a sarút, gyerünk utána, menni kell, John Ronald Reuel Tolkien
8. A földbe hullt mag is kikel, Ha a tavasz reá lehel. Vágytól rég búra vált a kedve, Már rég hevült s ábrándozott, Végzetes italt szomjazott; Fiatal keble rég epedve Hordozta gyötrő vágyait, S várt, várt a lelke... valakit. Alekszandr Szergejevics Puskin
9. Leszáll az este. Szavak keringenek a foszladozó ég alatt, kinn a városban, benn a falak közt, a fejemben is. Fázom így, pedig melegem van, fázom mégis, hiányzol. Zúg az idő. A keringő szavak után nyúlok, leírok egyet-kettőt, elmúlik egy nap. Zúg, zakatol az Idő. És telik. És múlik. Aztán megáll. Kovács Ákos
10. Immár minden bércet Csend ül, Halk lomb, alig érzed, Lendül: Sohajt az éj. Már búvik a berki madárka, Te is nemsokára Nyugszol, ne félj. Johann Wolfgang von Goethe