Elébed állok kézzel-mellel, Hogy megvédjelek magam ellen, S a vége az, hogy idehúzlak. A vége az, hogy összezúzlak. A kezemen itt érzem ajkad, Az ajkamat ott érzem rajtad - Rossz óra volt, amelybe` lettél, Amikor énnekem születtél.

Kapcsolódó idézetek

1. Én szenvedek, s pedig miattad, Miólta szívem elragadtad, Édes kegyetlenem! El-elhalok, mihelyt te jutsz eszembe. S így kell talán e gyötrelembe Örökre sínlenem. Csokonai Vitéz Mihály
2. Túl sokat álmodtam, álmodtam rólad. Itt tartlak most a karomba zárva És ölelsz és csókolsz és mindhiába. Nem férsz közelebb. Balázs Béla
3. Születtem. Születtél. Hogy boldog veled legyek. S te velem. S legyünk egymásba ojtott két láng: tüzed, s tüzem. Bella István
4. Csak te tartasz foglyul engem S csak a szívem csupa seb; A neveddel ajkaimon Halok meg! - úgy édesebb. József Attila
5. El akarlak venni. Gyerekeket akarok. Egy szép házat akarok, és veled együtt akarok megöregedni. Száztíz évesen akarok meghalni, a te karodban. Nekem nem csupán negyvennyolc óra kell, hanem egy egész élet. Látod, mi történik? Ha ilyeneket mondok, te máris futnál a másik irányba! Semmi baj. Megértem. Kezdetben nem, de most már igen. Te csak most vágsz bele, (...) és én várok, várok, míg kész nem leszel.
6. Félsz tőlem, mert beléd ivódtam: a szád: a szám, kezed: kezem - és érzed, percről percre jobban: benned, ha sírsz, én könnyezem. Végh György
7. Az én karom reszket ölelve téged, Az én szivemre verődik beszéded S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem, Én felsikoltva önmagamra leltem. Lesznai Anna
8. Mint mikor valami meglibben a gyomor és mellkas között, akár egy zászló, amit végül letép a vihar, ilyen szerelembe esni valakivel. Mikor valaki ránk néz, vagy a napok az első csók után, mikor az egész még mindig a felfoghatatlan közös titok része. Hogy akarsz engem. Igazi veszélyt jelent ez a fajta sérülékenység. Fredrik Backman
9. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek Veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Kovács Ákos
10. Néha, és különösen most, éjszaka, úgy érzem, hogy nem bírok tovább élni, mert megérintetted az énem legbelső részét, felrobbantottad az eddigi életemet, már nem az vagyok, aki vagyok, hanem te vagyok, tied vagyok, általad vagyok. Ingmar Bergman