Kemenesi Gábor

A számok érdekes dolgokat tudnak mesélni, de nem mindegy, hogy milyen összefüggésben, hogyan vizsgáljuk őket. Sok függ attól, ki mire akarja használni a statisztikát.

A járványhelyzet értékelése hálózatos gondolkodást igényel, amire a politikusok sokszor nem képesek, de némelyik tudós sem.

Romboljuk a természetet, visszaélünk a Föld erőforrásaival, a negatív hatások pedig a globális hőmérséklet emelkedéséhez, a szén-dioxid koncentrációjának növekedéséhez, egyre gyakoribb és mind súlyosabb járványok kialakulásához vezetnek. A mostaniról is tudtuk, hogy jönni fog, ám a mérete bennünket is meglepett. A világjárvány után ezt talán már nem csak a kutatók veszik majd komolyan.

Ha az olvasó abban a tévképzetben élne, hogy a technológiai fejlődés a szellemi és társadalmi fejlődést is magával hozza, nagyot téved. Vészhelyzetben képesek vagyunk ugyanúgy viselkedni, mint több száz, vagy akár ezer évvel ezelőtt.

Dzsingisz kán valószínûleg pestisben halt meg, ami az általa felépített rendszer végét is jelentette. A járvány ki tudja billenteni a megszokott egyensúlyt. Régebben nem tudták hová tenni egy-egy betegség megjelenését, azt, hogy mi mozgatja ezeket, de azzal tisztában voltak, hogy a járvány mi mindent söpörhet el, mit formálhat újra.

Ha valamit még nem ismerünk, az nem jelenti azt, hogy nincs.

A járvány kezdete óta találkozunk olyan orvosokkal, kutatókkal, akik szembementek alapvető tudományos tényekkel. Egyszerre lettek híresek és kutatóként hiteltelenek. Hogy ez nekik miért éri meg, arról fogalmam sincs. Az újítók, akiknek a neve fennmaradt, akikre büszkék vagyunk, mindig tudományos tényekkel bizonyították az állításaikat. Az önjelölt nagyságok ezt nem teszik meg. Õk tudományos nyelvezetbe burkolva véleményeket hangoztatnak, megfelelő bizonyítékok nélkül.

A koronavírus bebizonyította, hogy illúzió volt az a biztonságérzet, amit Délkelet-Ázsia és Afrika távolsága eddig nyújtott. Ami manapság a világ bármelyik pontján előfordul, az máshol is előfordulhat, és ezt mi, emberek csináltuk.

Igazából csak idő kérdése volt, hogy a vadállatokról mikor ugrik át egy olyan vírus, amely már hatékonyan tud emberről emberre terjedni. A természet sokszor figyelmeztetett bennünket, és ezt a kutatók már leírták. Ám a politikusok nem akarták megérteni, hogy már úton van egy nagyon veszélyes vírus, amellyel számolni kellene. Remélem, hogy a jövőben másképpen fognak gondolkodni erről.

A probléma az, hogy a politikai berendezkedések ciklusokról szólnak. És ez a klímaváltozás kezelésének átka is, nem csak a globális összefogás hiánya. Minden politikusnak az az érdeke, hogy a saját ciklusában teljesítsen jól, és nem feltétlenül akar a távolabbi jövőnek is megfelelni.

Egy-egy vírus megismeréséhez nagyon sok idő és kutatás kell. Konferenciákon eszembe is szokott jutni, hogy milliószor ennyien kellene lennünk, mert olyan sok a munka, és a vírusok megértése olyan sziszifuszi feladat, aminek sohasem lehet a végére érni.

Nem az állampolgárok bûne, ha hiú reményeket táplálnak pandémia idején, hanem azoké, akik fals híreket zúdítanak a társadalomra. (...) Amíg ellentmondások vannak az ügyben, addig a szakembereknek nem szabad állast foglalniuk, az amúgy is frusztrált embereket hitegetniük.

Komolyan kellene venni, hogy a klímaváltozás, a környezetpusztítás egyre közelebb sodorja hozzánk az emberek számára veszélyes vírusokat és az azokat hordozó állatokat. Ennek következtében súlyos járványok várhatnak ránk, olyanok is, amelyekre egyelőre nincs vakcina.

A biológiai sokféleség pajzsként véd bennünket a fertőző betegségektől. Nagyon nem mindegy, mennyire ép körülöttünk a természet. Mert ha megőrizzük az épségét, akkor véd minket a betegségektől. Ha megsérül, mi is sérülékenyebbek leszünk a kórokozókkal szemben.

Amikor veszélyben vagyunk, akkor káros dolog a védekezés ellen szót emelni, szándékosan billegtetni a mentőcsónakot. Szó szerint életveszélyes például lebeszélni az embereket az oltásokról. Vagy akár csipkemaszkot hordani, mert valaki ezt viccesnek gondolja. Ez szerintem az individualizmusnak olyan káros formája, amely a nyugati társadalmakban sem megengedhető. Azt gondolom, társadalmi érdek, hogy a vírustagadók ellen fellépjünk. És szerintem belefér, hogy bizonyos vélemények népszerûsítését tiltsuk be. Nem véletlen, hogy a Facebookon és más közösségi oldalakon törlik ezeket a posztokat. Ha valaki nem képes az ő adóforintjaiból is kiképzett szakértőknek hinni, akkor nem biztos, hogy akut járványhelyzetben a véleményét meg kell hallgatni. Ez nem az emberi jogok eltiprása, hanem a társadalmi érdek tisztelete.

Az immunerősítés trendi és gyakran használt fogalom, de az immunológusok és a tájékozott biológusok is falra másznak tőle. Mert sajnos nincs olyan csodaszer, ami az immunrendszerünket egyszerûen helyretenné. Ennek a rendszernek a mûködése szervezetünk általános állapotától függ. Ha egészségesen élünk, akkor az immunrendszerünk mûködése is kiegyensúlyozottabb, jobb a reakcióideje. De sajnos nincsen varázslatos panacea, nincsenek olyan vitaminok, nincs olyan ásványi anyag, amelyeknek a szedése helyreállíthatná a kibillent egyensúlyt.

A pandémia nem ismer határokat, ezért csak összefogással küzdhetünk ellene. Maga a természet fog bennünket rákényszeríteni az együttmûködésre, mert megbüntet, ha ezt nem tudjuk megvalósítani.

A Covid valójában a jövő járványaira figyelmeztet, arra, hogy a probléma sokkal összetettebb, mint valaha gondoltuk. Fel kell készülnünk az esetleges következő járványokra. Például úgy, hogy elkezdünk olyan politikai vezetőket választani, akik számára nem csupán saját újraválasztásuk a fontos, nem csak rövid távra készítenek terveket, és nem csak politikai szövegként használják, hogy a fiainknak meg az unokáinknak legyen meg minden, ami nekünk is van, hanem valóban ebbe az irányba mennek. Tudom, ez idealizmus, és sejtem, hogy nehezen kivitelezhető, de a fennmaradásunk függ ettől.

Tudjuk, hogy az emberek jólétre vágynak, arra, hogy a jelenben legyen meg mindenük. Nehezen fogadjuk el, hogy tartalékolnunk kell a jövőre, hogy nagy szükség van hosszú távú fejlesztésekre, a politika pedig ezt igyekszik kiszolgálni. Ma még nincs közös kényszerítőerő, de hiszem, hogy lesz, meg fogjuk érteni, hogy a jelenlegi viselkedésünk végzetes lehet.

A tudomány nem jóslás, hanem egzakt megfigyeléseken és méréseken alapuló következtetések világa.