Konrád György

Nekem az a világ szép, amely olyan, mint egy regény.

Az én szememben a szabadság a rendfenntartás egyik eszköze.

A halál előíze nélkül az élet kevésbé volna élvezetes.

A halott csak addig él, ameddig emlékszünk rá.

A félelemmentes élet nem egyszerûen adomány, hanem élethossziglani gyakorlat. Mi magunk különböző személyes stratégiákkal építjük föl ezt a félelemmentes életet, amelyben megbízhatóság és méltóság egyrészről, szolidaritás másrészről párban vannak egymással. Csak autonóm emberek tudnak szolidáris emberek lenni.

Szinte minden, ami emberi: luxus.

Az a szó az enyém, melyet nem mondtam ki.

Ha valami nincsen egészen rendben, akkor rosszul van. Pedig az egészen rendben lét és a rosszul lét között húzódik az a sáv, ami az élet nagy része.

A csábítás nemcsak közeledés, nyomulás, hanem eltávolodás, talánnyá válás is. Sejthető, hogy a tartalék bővebb, mint az előadott.

Nagy adomány, ha az ember célja önmagán túl van, ha azért él, hogy adhasson.

Van, ami csak kevesekre tartozik, van, ami senkire sem.

Legnagyobb vereségeink mindig saját tévedéseinkből következtek.

Az óvodában muszáj jónak lenni, otthon kevésbé, ezért otthon jobb, mert rossznak lenni jó.

Elviselem, hogy a feleségem parancsol, őt azonban felvilágosult, a javamat akaró uralkodónak érzem, és készséggel alávetem magam az uralmának.

Minél inkább látható egy ember választásainak iránya és összefüggése, annál inkább beszélhetünk személyiségről.

Nem volt bennem semmi ellenérzés a szerencsések, a gazdagok és a hatalmasok ellen. Azt is lehet szeretni, aki a sorsjátékban a főnyereményt húzta ki, akinek a horgászbotjára percek alatt ránehezedik a nagy hal, és akit hölgyválasz esetén a legszebb lány kér föl a bálon.

Az emlékezés visszatekintő képzelődés, a szemlélődést pedig átszínezi a vágy, a kelletlenség és a szeszély.

A jelen megbecsülése a túlélőnek természetes, hiszen ő életének minden egyes percében még egy percet élt, és percenként kapott még egy percet. A túlélő az élet ravaszságának a cinkosa.

Minden pillanatban megállhat a levegő a torkodban, de addig menj a helyes úton, amelyet jó anyád és tiszteletre méltó apád kijelölt neked.

A visszapillantó tükörben a valóságból mese lesz.