Az emlékezés visszatekintő képzelődés, a szemlélődést pedig átszínezi a vágy, a kelletlenség és a szeszély.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emlékezés sokszor nem annyira a valóság felidézése, mint a vágyak visszavetítése. David Halberstam
2. Az emlékezés kéj és gyönyör, de van egy fogyatékossága: túlságosan egyéni gyönyör és névre szóló fájdalom. Karácsony Benő
3. Az emlékek megbízhatatlanok, ugyanolyan szeszélyesek, mint a képzelgés. Maja Lunde
4. Az emlékezés bosszúra sarkall.
5. Az emlékezés akár az álom: átkölti a dolgokat, fölnagyítja, kiszínezi, eltorzítja életünk eseményeit, vagy tündéri széppé varázsolja őket. Föltámasztja a holtakat, megöli az élőket, agyunknak valamely rejtélyes rekeszéből elővarázsol elfelejtett arcokat, érzéseket. Hangokat hallunk: zenét, dallamot, szavakat, soha el nem mondott vallomásokat, és sokszor feledteti velünk azt, ami valóban megtörtént. Várnai Zseni
6. Az emlékek fájdalmasak. A fájdalom erőt ad. A bosszúhoz.
7. Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá. Erich Maria Remarque
8. Megszégyenítő vonása az emlékezetnek, hogy mindenre vágyik, amit megőriz. Szvoren Edina
9. Az emlékezet egy élő dolog, az is átvonulóban van, de az alatt az idő alatt felidéződnek találkozások és életek: az öregek és fiatalok, a múlt és jelen, az élők és a holtak. Eudora Welty
10. Az emlékezet véges, szelektív és az emlékező akaratán kívül álló okok miatt szinte mindig tünékeny és szubjektív. Karinthy Márton