Kordos Szabolcs

Diktatúrába vagy féldiktatúrába utazni nem jelent komoly veszélyt, sőt. Ott legalább rend van, és lehet, hogy a lakosság nagy része nyugtalanul forgolódik álmában a nagy fekete autó hangjára figyelve, de a turisták teljes biztonságban hajthatják párnára a fejüket. Sokkal nagyobb kockázatot vállal, aki egy teljesen demokratikus országot választ úti célnak.

Egy észak-koreai kirándulásnak annyi a hozadéka, hogy a látogatók elmondhatják, jártak ott, érintették lábukkal a tiltott állam földjét, de egy fikarcnyival sem kerültek közelebb az észak-koreai valósághoz.

"Tilosban járni" mindig vonzóbb, mint a kitaposott ösvényen ingázni fel s alá.

Az igazi agyhalottakkal kevés a gond: mivel nincs saját gondolatuk, követik az utasításaidat.

A butaság önmagában nem komoly veszélyforrás, kivéve, ha szorgalommal és némi rosszindulattal is párosul.

A kényszeres okoskodás valójában önbizalomhiányra utal. Azoknak van szükségük erre a megerősítésre a vakáció alatt, akikre odahaza vagy az irodában senki sem figyel.

Időnként ki kell szeretni az emberekből, hogy aztán újra beléjük szerethessél.

Az utazás az én drogom. A függőséget csak kezelni lehet, kigyógyulni belőle sosem!

Az idegenvezetőnek meg kell tanulnia értékelni a fontos pillanatokat, de nem szabad rájuk ülnie, mert túlságosan gyorsan elszállnak. Ideiglenes minden: a barátságok, a szerelmek, az otthonok. (...) Előfordul, hogy egy-egy szakmai csoporttal egy teljes hét minden percét együtt töltöd. A haverjukká válsz, és a csillagos eget is odaígérik neked. Ne higgy nekik! Aki azt mondja, gyere haza, munkát ad neked, az Ferihegyen visszaveszi az agyát, és a vakáció már csak elmosódó emlék marad számára. Mintha meg sem történt volna. Ugyanez vonatkozik a szerelmekre. Véget érnek Ferihegyen, mint a nyaralás.

A nyelvtudás hiánya okozza, hogy idős, tapasztalt hölgyek kiscsibeként követik az idegenvezetőket, mert attól tartanak, hogy ha lemaradnak, bekebelezi őket egy ismeretlen, furcsa világ.

A nyelvismeret hiánya (...) az ország számára tragédia, (...) az idegenvezetők számára helyzeti előny, hiszen a nagy tömegeknek csak addig lesz szükségük erre a szolgáltatásra, amíg fel nem nő egy olyan generáció, amely már magabiztosan mozog a világban, és legalább alapszinten képes megértetni magát.

Amikor a magyar elindul valahová, az agyát Ferihegyen felejti. Mindegy, hogy egyébként milyen az az agy: üres vagy pallérozott, leteszi a 2-es terminál valamelyik sarkába, és amíg tart a vakáció, nem is veszi vissza.

A vakáció olyan, amilyenné varázsolja az ember.

A külső csak látszat, a titulus csak szóvirág, az ember számít, semmi más.

A törzsvendég egy vendéglátóhely fokmérője, a siker kovácsa, a félisten. A törzsvendég az, aki miatt megéri ilyen vállalkozásba fogni, a szent tehén, aki akkor is kedves, ha rövidgatyában és atlétatrikóban érkezik.

Sztár az, aki képes megtölteni egy stadiont, és úgy tud kiszállni egy limuzinból, hogy közben ne nézzen ki röhejesen.

Megeshet, hogy a hazai csillagok ragyogása fakóbb, mint hollywoodi kollégáiké, "kisebbek" és szegényebbek is náluk, ám mi, magyarok nagyon is rajongunk értük.

Mindig mindenki elhiszi, hogy a siker örökké tart, de az élet erre folyamatosan rácáfol.

Arra, hogy kimondjuk, mennyit is érünk valójában, nagyon kevesen vagyunk képesek.

Nehezen viseljük a bukást, de a sikert még jobban megszenvedjük.