Lucius Annaeus Seneca

Mi az ember? Testét illetve gyönge, törékeny holmi, nem kell hozzá barátságtalan szélfúvás, elég egy kis nyári szellő, és máris összeomlik. Természete éppoly védtelen és ingatag, mint egész lénye, gyakran segítségre is szorul. Lelke azonban magas helyről származik - a fenséges gondolkodás titkos birodalmából; míg testével a földön él, természetével énjét ápolgatja, gondolatai a legtitkosabbak, hiszen a születésüknél egyedül ő bábáskodik, senki más.

Bennünket mind a jövő, mind a múlt gyötör. Csupán a jelen miatt senki sem boldogtalan.

Adj számot életedről! Mondd, mennyit rabolt el idejéből a hiteleződ, mennyit a barátnőd, mennyit a királyod, mennyit a kliensed, mennyit a feleségeddel való veszekedés, mennyit rabszolgáid fegyelmezése, mennyit a hivatali lótás-futás a városban? Ezekhez add hozzá a betegségeket, melyeket csőstül okoztunk neked, s add hozzá azt, ami haszontalanul múlt el! Láthatod: kevesebb éves vagy, mint amennyi az éveid száma.

Méltatlan dolog panaszkodni amiatt, ami eggyel megtörtént és mindenkinek hátra van. Aki valakin azért kesereg, mert meghalt, azt kesergi, hogy ember volt.

Hiába való dolog keseregni, ha a kesergéssel semmit sem használsz.

Úgy éltek, mintha örökké élnétek, sohasem jut eszetekbe törékeny voltotok, nem veszitek észre, mennyi telt már el az időtökből, úgy vesztegetitek, mintha dúskálnátok benne, vagy bőviben volnátok, holott közben talán az az utolsó napotok, amelyet valamilyen formában egy embernek vagy egy ügynek szenteltek. Mindentől halandók módjára féltek, de mindent úgy kívántok, mintha halhatatlanok volnátok.

Legtöbben ezt mondják: "Ötvenedik évemtől kezdve nyugalomba vonulok, hatvanadik évem mentesíteni fog a hivatalos teendőktől." De végül is mi a biztosítékod arra, hogy ennél hosszabb életet élsz? Ki biztosítja, hogy ezek úgy történjenek, ahogy eltervezted? Nem szégyelled, hogy életed maradékát tartod fenn magadnak, s csupán azt az időt szánod lelked javára, amely semmire sem használható? Mennyire késő akkor elkezdeni élni, amikor abba kell hagyni!

Az ember többet hisz szemének, mint fülének. Tanítás által hosszú az út, példák által rövid és hathatós.

Ha a bölcsességet oly kikötéssel adnák, hogy magamba rejtve tartogassam s ne nyilvánítsam: visszautasítanám. Társ nélkül semmi jónak bírása nem kedves.

Derék dolog meg nem romlani a gazdagság élvezete által. Nagy ember az, aki a gazdagságban szegény: de biztosabb, aki gazdagság nélkül van.

Soha sem akartam a népnek tetszeni; mert amiket én tudok, azokat nem helyesli a nép; amiket a nép helyesel, azokat én nem tudom. - Mert vajon ki tetszhetnék a népnek, akinek az erény tetszik? A nép-kegy gonosz utakon szereztetik.

Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.

Más tudományoknak sok szakértője akad mindenütt; némelyiküket még a kisgyerekek is annyira értik, hogy tanítani is képesek, élni viszont egy egész életen át kell tanulni, és amin talán még inkább meg fogsz lepődni: egész életünkön át tanulnunk kell meghalni.

Ami életünkből mögöttünk van, az már a halál kezébe került. (...) Markolj meg minden órát. Tedd rá kezed a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól. Míg késlekedünk, elfut az élet. (...) Késő a takarékosság, ha már a hordó fenekén járunk.

Ha természet szerint élsz, sohasem lehetsz szegény, ha vélemény szerint, sohasem gazdag. A természet keveset kíván, a vélemény mérhetetlent.

Nem rövidnek kapjuk az életet, hanem azzá tesszük; nem szûkében vagyunk, hanem tékozoljuk. Mint ahogy a dús, királyi kincsek, mihelyt rossz uralkodóra szállnak, pillanatok alatt elherdálódnak, viszont bármilyen csekély vagyon, ha jó sáfárra bízzák, a használat révén növekedik, ugyanígy hosszúra nyúlik az életideje közülünk annak, aki jól gazdálkodik vele.

Arra kell törekednünk, hogy éljünk. Némelyek akkor kezdenek élni, midőn meg kell szûnniük. Némelyek előbb szûntek meg élni, mint élni kezdtek.

Naponként meghalunk, mert naponként elvész életünk bizonyos része s még akkor is, midőn növekszünk, fogy az élet. Magát azt a napot is, melyet töltünk, a halállal osztjuk meg.

Az aljasak szeretetét csak aljas módon nyerhetni meg.

A dicsőség az erény árnyéka: azt is kíséri, aki nem akarná. De mint az árnyék néha elöl, néha utol jár: úgy a dicsőség is néha előttünk van s láttatja magát; néha mögöttünk van, s annál nagyobb, minél későbben szûnik meg az irigység.