Pelham Grenville Wodehouse

A nagy lecke, amelyre az élet megtanít bennünket, az, hogy mindenkor tudjuk: mikor célszerû, és mikor nem, hogy a dolgok középpontjában legyünk.

Réges-rég megtanultam már, hogy a boldog és sikeres élet titka abban rejlik, hogy nagy ívben el kell kerülni minden olyan akciótervet, amelynek kiagyalása a hosszúhajú veszedelem (...) képviselőjének nevéhez fûződik.

Sajátos jelenség, a nagy gondolkodók is gyakran foglalkoznak vele, hogy a világon minden egyes nő magában hordozza azt a megingathatatlan hitet, mely szerint az a férfi, akinek szerelmüket odaígérték, személyesen és közvetlenül felelős az élet minden nemkívánatos fordulatáért. A felületes megfigyelő véletlennek mondaná ezeket, de a nők jobban tudják.

Az élet szenvedéseinek nagy részét azok a férfi és nő közti félreértések okozzák, amelyek abból adódnak, hogy a férfi iskolázatlan hangján nem tudja kifejezni a szavai mögött meghúzódó érzelmeket.

A csókolózás, mint olyan, nem tartalmaz semmilyen eleve kárhoztatandó elemet. A korai keresztények is megtették mindenkivel, akivel csak találkoztak.

Az üzleti vállalkozások fele azért hiúsul meg, mert valamelyik fél túl okos akar lenni.

Nincs nagyobb fájdalom, mint azé az emberé, aki pénzt akar kölcsönkérni, és rájön, hogy addig halogatta a dolgot, amíg késő lett.

Azt hiszem, kétféle módon lehet regényt írni: az egyik módszer, az enyém, egyfajta "musical comedy" létrehozása zene nélkül, tökéletesen fittyet hányva a való életre, a másik pedig: egyszerûen csak mélyen belévetődni a való életbe, és rá se rántani semmire.

Különös jelensége az életnek, hogy azok az emberek, akiktől a leginkább szeretnéd távol tartani magad, épp azok ragadnak rád, mint a mustártapasz.

A szív, amelyet bánat terhe nyom, a legkisebb reménybe is belekapaszkodik.

Minél tovább él az ember, annál inkább rájön, hogy napjainkban jószerével teljesen kiveszett már a régi jó valamit valamiért szemlélet.

Én eléggé egyetértek azokkal a költő-filozófus fazonokkal, akik azt hajtogatják, hogy az embernek baromira örülnie kell, ha valami baja van. Merthogy a szenvedés megnemesíti az embert, meg minden. A szenvedés kitágítja az ember látókörét, együttérzésre nevel, tudják. Jobban megérted mások szerencsétlenségét, ha neked is volt benne részed.

A portréfestéssel főként az a gáz (...), hogy az ember nem foghat hozzá csak úgy portrét festeni, amíg valaki más oda nem megy hozzá, és külön meg nem kéri rá, mármost addig meg nem jön senki megkérni, amíg egy csomó portrét nem csinált. Ettől elég bonyolult, mondhatni kemény pálya ez egy ambiciózus fiatalember számára.

Általában nem értem, hogy miért nősülnek a férfiak! Nem én! Nincs párja az agglegényéletnek! Charlie bácsikám szokta mondogatni: "Sokkal kellemesebb megnősülni, mint ha az embert egy öszvér fejbe rúgja." Véleményem szerint Charlie bácsi túl könnyelmûen fogta fel a dolgot. Elvégre, mit jelent az, ha valakit egy öszvér fejbe rúg? Semmit! Szúnyogcsípés a házasság fullánkjaihoz képest!

Minden nő ördög, akár feleségül mennek hozzád, akár csak kacérkodnak veled. Még a legapróbb cselekedetükben is sátáni gonoszság van. Eszedbe jutott már, hogy a fekete estélyi ruháikon fekete kapcsok vannak csak azért, hogy ne találd meg őket, amikor a színházba kell sietnetek? Lekésetik veled az előadást, és aztán még ők tesznek szemrehányást.

A leánykérés nagyot változott a mostani lázas haladás korában. Valamit átvett az autó és a repülőgép sebességéből. A szerelmesek egyszerûen fütyülnek a hagyományokra, és még a legelemibb társadalmi illemszabályokat sem tartják be.

- Amikor az ember először lépi át az író szellemvilágának küszöbét, amikor az ember először vet pillantást... - Igen, az ember úgy érzi magát... - Mint a csillagvizsgáló (...). - Amikor egy új bolygó jelenik meg a távcsöve látóterében.

Ha van valami, amitől minden regényíró haja szála égnek áll, akkor az a félelem, hogy mialatt leírja az események egymásutánját, akaratán kívül is türelmetlenné teszi az olvasót. Mégpedig az által, hogy eltér az események folyásától, és visszakalandozik rég elhagyott jelenetekhez.

A méltóság igen érzékeny virág, akárcsak a mimóza, és csak teljesen nyugodt körülmények közt nyílik.

Nincs annál nyomorultabb érzés a világon, mint amikor egy (...) dolog, aminek a valószínûsége egy az ezerhez, váratlanul kiderül, és kíméletlenül lerántja rólunk a leplet.