Richard Feynman

Azt a szövegrészt, amelyet nem akarnak elolvastatni, apró betûvel szedik, az állításokat homályosan fogalmazzák meg. Mindenki világosan látja, hogy a terméket nem tudományos, nem kiegyensúlyozott módon kínálják. Ennélfogva a kereskedelemben a tisztességnek nincs szerepe.

A tudományban, tehát azon a területen, ahol otthon vagyok, a sikerhez az az egyetlen út vezet, ha az ember nagyon gondosan írja le a bizonyítékokat, tekintet nélkül arra, hogy érzése szerint milyennek kellene lenniük. Ha van egy elméletünk, meg kell próbálnunk elmagyarázni azt is, ami jó benne, és azt is, ami rossz. A tudomány egyenességre, őszinteségre tanítja az embert.

Az a fontos, hogy amikor az ember valóban elmondja a problémáját, örömmel hallgatják-e végig, arra biztatják-e, hogy "Mondd el töviről hegyire", esetleg: "Azt már próbáltad, hogy...?", vagy pedig vállrándítva így felelnek neki: "Nos, hát igyekezz valahogy megoldani" - ami tökéletesen más légkört jelez. Ha az ember egyszer-kétszer megpróbált így kommunikálni, és elhárították, hamarosan úgy fog dönteni, hogy a francba az egésszel.

Az elméleti fizika tanárának mindig meg kell mondani, mit keressen. A tudását csak arra használja, hogy megmagyarázza a kísérletezők megfigyeléseit!

Nem ismerem jobb módját annak, hogy minél gyorsabban minél több technikai információt sajátítsunk el, mint azt, hogy nem ülünk tétlenül, miközben az oktatók elmondják, amit ők érdekesnek vélnek, hanem rengeteg kérdést teszünk föl, amire azonnal megkapjuk a választ, s így hamar felfogjuk a közeget, és gyorsan megfogalmazhatjuk a következő kérdést, előhívhatjuk a következő információt, amelyre szükségünk van.

Ha egy marslakó (aki, tegyük fel, sohasem hal meg, hacsak balesetben nem) ellátogatna a Földre, és látná az élőlényeknek ezt a különös faját - mármint az embert, aki alig hetven-nyolcvan évet él, és előre tudja, hogy végül meg kell halnia -, szóval, a marslakó szerint az embernek alighanem rettenetes pszichológiai problémát okoz a tudat, hogy az élete csak átmeneti. Nos, mi emberek a probléma ellenére is elboldogulunk valahogy az életünkkel: nevetünk, tréfálunk, élünk.

Az olyasfajta emberek, akik nem értenek igazán a szakmájukhoz, rögtön megsértődnek, ha tanácsot vagy bírálatot kapnak valakitől.

A helyesírás csupán emberek közötti megállapodás kérdése, semmi köze a valósághoz, semmi köze a természethez. Lehetne mindent másként is írni, tetszés szerint.

A csodák csupán koholt történetek, amelyeket azért találtak ki, hogy az emberek "elevenebben" képzelhessenek el bizonyos dolgokat, akkor is, ha azok ellentétben állnak a természet törvényeivel. De (...) a természet már önmagában is elég érdekes, fölösleges így eltorzítani.

A megértés legmagasabb formája, amit elérhetünk: a nevetés és az emberi együttérzés.

A kormány és a magánvállalatok között feszülő igazi kérdést túlságosan filozófiai és absztrakt alapon szokás tárgyalni. Elméletileg nagyon jó dolog lenne mindent megtervezni, ugyanakkor még soha senkinek nem sikerült kiderítenie, hogy mi az oka a kormányok általános ostobaságának. Amíg ezt valaki meg nem fejti - és meg nem találja rá az orvosságot -, addig a legklasszabb tervek is mindig el fognak süllyedni a futóhomokban.

Ha boldogtalan vagy, akkor gondolkodj. De ha boldog vagy, akkor ne. Minek elrontani? Alighanem valami nevetséges okból vagy boldog, és csak elrontod, ha belegondolsz.

Tudós vagyok. Élvezetet találok a felfedezésben. Nem az ad élvezetet, hogy az ember valami újat teremt, hanem az, hogy rábukkan valami olyasmi gyönyörûségre, amely mindig is ott volt.

Ha tudjuk, hogy jelenleg bizonytalanságban élünk, akkor azt el is kell fogadnunk; nagy értéke van annak, ha rájövünk, hogy nem tudjuk a választ különféle kérdésekre.

Ha ön úgy találja, hogy a hirdetések bármelyike, amit ön hall, sérti az ön intelligenciáját, vagy bármilyen módon zavarja önt, akkor azt tanácsoljuk, hogy ne vásárolja azt a terméket.

Semmi értelme kiszámítani egy történés valószínûségét vagy esélyét, ha az már megtörtént.

Nem szabad megütközni a legképtelenebb elméleten sem. Csak az a kérdés, hogy az elmélet eredményei összhangban vannak-e a kísérletekkel, vagy sem. Az nem fontos, hogy egy elmélet filozófiailag világos-e, könnyû-e a megértése, vagy könnyen el lehet-e képzelni.

Az, hogy valami tudománytalan, nem jelenti, hogy rossz, nincs azzal semmi baj. Éppen csak tudománytalan. (...) Az élet mindennapjaiban, a vidámságban, az érzésekben, az emberi szórakozásokban és foglalatosságokban, az irodalomban és hasonlókban nem szükséges tudományosnak lenni, és arra nincs is okunk. Az embernek ki kell kapcsolódnia, és élveznie kell az életet.

Egyetlen kormánynak sincs joga tudományos elvek igazságáról dönteni, vagy bármilyen módon előírni a vizsgált kérdések jellegét. Nem határozhatja meg egy kormányzat sem a mûvészeti alkotások esztétikai értékét, sem az irodalmi vagy mûvészi kifejezés formáit. És nem szabad állást foglalnia gazdasági, történelmi, vallási vagy filozófiai elméletek helyességéről. Ehelyett viszont kötelessége a polgárok számára szabadságot biztosítani és lehetővé tenni, hogy ezek a polgárok részt vehessenek az emberi faj további merész vállalkozásaiban és fejlődésében.

A logika nem minden. Egy eszme követéséhez az embernek szívre is szüksége van.