Vavyan Fable

Vess egy pillantást az emberiségre. A legtöbben bármit elhisznek, amit el akarnak hinni. Féknyom nélkül beveszik! Összekényszerült házaspárok boldognak, tehetségtelenek géniusznak, gyengén kifütyültek sikeresnek, molettek soványnak, hazugok erkölcsösnek hiszik magukat. Némelyek mindezt egyszerre. Csak nézz körül!

Szerelem?! Biztos, hogy tényleg a világhíres, eget-földet összeborító, szívmélyi érzés talált rám? Szerelmes volnék, csakugyan? (...) Előbb csak állóképként vetítettem magam elé őt, majd megszólaltattam, kissé közelebb hívtam, visszaemlékeztem az éjszakára... - ettől az ájulásig megrendültem, valóban. Gyanús, hogy ez tényleg szerelem; mi egyébtől szalad le a vér a fejemből a bokámig, ha a pasas arcára, pláne érintésére gondolok?

Ami bennünket, pacákokat illet, örömmel vennénk, hogy ha nemzenénk, és netán leányka jönne létre, születésekor lelnénk rajta egy, egyetlenegy gombot, ilyen feliratozással: On - Off.

Nézdegéllek, kedves, markodban a téged mindenüvé kísérő telefonnal, és felötlött bennem, milyen sokan vagytok, főleg pacákok, akik e kis ketyere nélkül tapodtat sem élhettek, cipelitek a bankotokba, az irodátokba, a kocsitokba, a mindenhovátokba, és ha majdan gyermeket nemzetek, az orvos meredten fog bámulni az újszülöttre, aki egyébként tök ép krapek lesz, sőt, technikailag korszerû, egyenesen csúcsmodell: nyomógombos tenyérrel, kihúzható antennával ellátott középső ujjal jön a világra, eleve.

Nem is emlékszik, mióta fél már. Régóta, pokoli régóta, s ezt az állapotot nem lehet megszokni.

Ha az állat- és növényvilág kihalóban levő fajainak szentelnek vörös könyvet, emberi tulajdonságok számára is nyithatnának egyet, hamar megtelne.

Soha ilyen olcsó nem volt az emberélet, és azzal együtt értéktelenedett el az is, ami emberi.

Bőrnyugtató. Nyugtalan a bőröd? Az ember nem is hinné, mire képesek a nők.

Azért, mert valaki nem sírja el magát lépten-nyomon, sőt, megpróbálja fonákjáról nézni a dolgokat, még nem lelketlen, szívtelen, cinikus, satöbbi! Sőt, ha néha átmossa magát humorral, még használ is az emberiségnek. Eggyel csökkenti a potenciális ámokfutók számát.

A korlátoltság és a toleranciahiány rokonok. Sőt, fivérek.

Néha milyen bonyolult az egyszerû!?

Két markából homokórát formázva, tékozlóan pergette az időt.

Ha az igénytelenséget fûtőenergiává lehetne átalakítani, bezárhatnák az atomreaktorokat.

A külvilág igazgyöngyszínûvé homályosul, és édes ambróziába süpped. Õket elnyeli, szétszaggatja, majd szanaszét tépett porcikáikat összelebegteti, s ezenközben némely sejtjeiket bizonyosan összecseréli a tébolyító-elsimító, múlhatatlan-változékony, mágiázós-játékos, mesei szép szerelem.

Õ az égboltom Napja. Édessége, nőisége mindhalálig kell nekem. Övé az életem.

Roppant kimerítő ez a szerelem nevezetû bomlott valamicsoda.

Nincs kézzel fogható zár, tehát kulcs sincs hozzá. Nekünk kell megnyílnunk vagy bezáródnunk önmagunk és egymás előtt. Mi magunk vagyunk a felelet és a megoldás megannyi kérdésre, gondra, bajra. Vagyis egyszerre vagyunk zár és kulcs is.

Nem tudod, hogy nem a düh, a tagadás szépít meg?! Merészen nézz szembe magaddal, fogadd el azt, aki vagy! Ugyanis a harmónia széppé tesz.

Gyermekeiteket hagyjátok néha orra esni, olykor csalódni, elkeseredni! Ne higgyétek, hogy az egészséges fejlődéshez nincs szükségük fájdalomra, búbánatra, dühre is!

Ne mástól várd a választ, magad felelj!