Vavyan Fable

Ti, emberek, egy ideje már nem vagytok olyan színesek, mint régen! (...) Valamikor többet, szebben ábrándoztatok! Röpült, szárnyalt, táncolt, varázsolt a lelketek! Ám mostanában mintha kopna az emberi képzelet!

A szerelem nem birtokol, nem is bitorol. Nem szolgává tesz, hanem felszabadít. Nem gúzsba köt, hanem ünnepi csokorba.

Rossz helyre születtem, nyilvánvalóan rosszkor, penetráns csillagzat alatt! Hogy utálom a sorsomat! Úgy tudnám őt képen köpni!

Ha bántják, ha csak szóban öldösik is, tegye fel a kérdést a molesztálójának: "Te hány embernek szereztél örömet?"

Ebben a kalózhajó világban semmilyen téren se szégyen a lenyúlás. Az idézőjel, mint valami haszontalanság, kiment a divatból. Vagy az erkölcsből? Néha sajnálom, hogy szeretem a mozit, mert ott is gyakori a lopási példa. Különben az olvasásban is ezt észlelem, csak ott epigonoknak hívják a kleptósokat.

A sportolás azoknak való, akik nem elég intelligensek a heverészéshez.

Ahogy telik az élet, mind több dolgon kéne nevetnünk - és egyre kevesebben tudunk.

Ateista voltam, mielőtt rájöttem, hogy én vagyok az Isten.

Ha olyan férfit keresel, aki vonzó, jó humorú, eszes, határozott, érzékeny, remek szerető, ugyanakkor ragaszkodó és romantikus - válts mozijegyet.

Nem látlak, tehát ne tégy úgy, mintha ott lennél!

Fogj gyanút, ha tömérdek és mindegyre több dolog bosszant, zavar, fájdít. Nem elképzelhető, hogy veled, a te hozzáállásoddal van a baj? Ez a mi kis ultraintelligensnek tartott civilizációnk valóságos neurózis-nagyüzem! Futószalagon ömlenek ránk a sérelmek, kínok, félszek, őrületek. Bevisznek az erdőbe, megtébolyítanak, becsavarintanak. Ha hagyod.

Az emberiség még nem a világ.

A határai tartják egyben az ócskát. A jót a határtalansága élteti.

Oly régen és annyira hiányzol, hogy már kívül hordom az idegvégződéseimet.

A sokféleségtől oly színes és széplő a világ.

Elfogadtam, nem az a dolgom a világon, hogy önmagamon kívül bármin változtassak. Tehát nem akarom megjobbítani az igényteleneket, bunkókat, részvétleneket, tudatlanokat, aberráltakat és sorozatgyilkosokat, valamint sokan másokat. Azt viszont megtehetem, hogy széles ívben elkerülöm a rühelletes fazonokat, nemde?! És most mondok valami fájóan profánt: nem karmolom az úgynevezett emberiséget. Egyes emberpéldányokat szeretek vagy kedvelek, ám őket is csak azután, ha már meggyőztek arról, hogy a köreimbe tartoznak. Ez persze azt jelenti, hogy kasztosodom. Oké, ezt is vállalom.

Szeretem a közelségedet, és fájón vágyom ennél teljesebben veled lenni.

Hogyan lett a világ? Honnan jön a szél? Hol bujkál a szerelem, mielőtt betöltene minket? És hova tûnik, mikor elmúlik?

Tele van a hócipőm, idén már a századik. Üdvös lenne, ha belátnák, hogy a hócipő munkaruha, és gondoskodnának utánpótlásról.

Fegyvertelennel nem vívok szellemi párbajt.