Weöres Sándor

Suttog a fenyves, zöld erdő, Télapó is már eljő. Csendül a fürge száncsengő, Véget ér az esztendő.

Keverd a szíved napsugár közé, készíts belőle lángvirágot s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja, Õ a párod.

Akin egyénisége uralkodik: ha előrejut, pöffeszkedővé, ha lemarad, ronggyá válik. S aki egyéniségén uralkodik: valójában nem érinti a szerencse és a balsors.

Úgy el-aléltattál, most sebzetten élek, Ha nem várlak, sírok; és ha várlak, félek.

Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.

Ha múló egyéniségeden áttörve, önmagad mélyén az örök lélekbe hatolsz: úgy hódítod meg a teljességet, mint hadvezér a várat.

Isten rajtad: végtelen könny; Isten benned: végtelen mosoly.

Minden nagyság kicsiség is, mert van még nagyobb, vagy ha nincs, lehet.

A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket.

Mit málló kőre nem bízol, mintázd meg levegőből.

Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyûlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja.

Nem kell ismernem célomat, mert célom ismer engem.

Mert ami egyszer végbement azon nem másít semmi rend, se Isten, se az ördögök: mulónak látszik és örök.

A Föld, hol az élet terem, a mindent elnyelő sírverem.

Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy bármit is elveszítesz: mert ha a mosdatlant kiutasítod, mosdottan a helyén találod. Bontsd szét egyéniségedet és szabaddá válnak lelked végtelen áramai, melyek nem benned vannak és nem kívüled, áthatnak mindenen.

Csak azért Az egyetlen napért Érdemes volt megszületnem, Amikor szeretni tudtam, És szeretnek-e, nem kérdeztem.

Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted.

A szeretet fő-ellensége nem a gyûlölet, hanem az érzelgős jóságoskodás; a hazafiságé nem a haza megtagadása, hanem a méltóságteljes piócaság és handabandázó honmentés; a szerelmi erkölcsé nem a szerelmi erkölcstelenség, hanem a társadalmi tisztesség, mely míg a leplezetlen bujaságot üldözi, százféle korcs bujaságpótlékot kínál.

A bûn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.

A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerûen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat.