Weöres Sándor

Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet.

Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tûnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.

Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.

A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyûlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé. Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség.

Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket. Bármily ártalmas, beteg, rosszindulatú hajlamra bukkansz: ne feledd, hogy akárminek csak az állapota lehet rossz, de nem az alaptermészete.

Mindenki pokollal táplálkozik, még akkor is, ha menny felé növekszik.

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket, és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.

Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvûen kiárad minden előtte-levőre. Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége.

Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül használhatod, önmagad mélyén kell rátalálnod.

A magány: nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell.

Bontsd szét személyedet és beléd tódul a világ. Bontsd szét a személyeddé vált világot és beléd tódul a teljesség.

Szemem tavában magadat látod: Mint tükröd, vagyok leghûbb barátod.

Káromkodj, ha jónak látod, szidd az embert és a világot, ha szitkod szép: élvezem. De hogy itt, e földi honba bárkinek hibája volna: senkinek el nem hiszem.

Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.

Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan élvezet módját és nem élsz vele. Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és nem élsz vele. Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele. Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg. A világot pokolra hajítaná. "Mihelyt nem kell: mindenem a tied" - ez az élet vásárcsarnokának felirata.

Számomra nincsenek falak. A gyermekvers sorai között vajon nem mondhatunk ki igazságokat?

Csak egyetlen színt elgondolni tudnék, amilyet nem látok soha!

A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik. A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy a maga és mások rovására, rejtek-utakon él. Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.

A teljes lét: élet-nélküli. A teljes öröklét: idő-nélküli. A teljes mûködés: változás-nélküli. A teljes hatalom: erő-nélküli. A teljes tudás: adat-nélküli. A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli. A teljes szeretet: érzés-nélküli. A teljes jóság: irány-nélküli. A teljes boldogság: öröm-nélküli. A teljes zengés: hang-nélküli.

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad. Nyûdd szét díszeid - a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. Ûzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad. Törd át gátjaid - a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.