William Shakespeare

Négyszer hét éve, hogy nézzem a világot, s mióta különbséget tudok tenni jótett és sértés közt, még nem találtam embert, aki értett volna hozzá, hogy szeresse önmagát. Mielőtt kiejteném a számon, hogy egy tyúkért vízbe ölöm magam, inkább elcserélném emberi mivoltomat egy páviánnal.

Ha életünk mérlegén a józan ész serpenyője nem egyensúlyozná a szenvedély serpenyőjét, a vér és természetünk aljassága a legőrültebb végletekbe ragadna: de hát eszünk is van, lehûtni dühöngő indulatainkat, húsunk háborgását, zabolátlan vágyainkat; amit te szerelemnek hiszel, én azt vágyak sarjadékának veszem.

Az asszonynak meg kell változnia, mert fiatal; ha jóllakott a férfi testével, majd belátja, hogy beleválasztott; változatosság kell neki mindenáron.

Ne gondoljuk a férfiról, hogy isten, És ne várjuk, hogy oly gyöngéd legyen, mint Egy vőlegény.

Ha fáj az ujjad, fájdalmaidat Az egészséges tagok is megérzik.

Százhatvan óra szerelmes magányban Sivárabb, mint százhatvan óra máskor.

Kelj barlangodból, jöjj, fekete bosszú! Szerelem, add át trónod s koronád A zsarnok gyûlöletnek!

A becsület bolond, S amiért munkál, azt veszíti el.

A becsületes nyíltság nem erény. Ezt most tanultam. Többet én barátot Nem szeretek, ha ezt szüli a hûség.

Ha nem tud róla, akit megraboltak, Ne szólj neki, és meg sem is rabolták.

Méreg a gyanú - Az íze nem is undok eleinte, De ha kissé megbolygatta már a vért, Úgy lángol, mint a kénbányák.

Elér a végzet, akár a halál; A szarvak kínja ránk van mérve már Az anyaméhben.

Házasság átka, te! Mienk egy ilyen tündéri teremtés És nem mienk a vágya! Tömlöcök Gőzén tengődő varangy legyek inkább, Semhogy szemernyit átengedjek abból, Akit szeretek. Ó, a nagyok átka!

Sok mindent lát a velencei ég, Amit férj nem láthat: az az erkölcs.

Nem félek, ha nőmet Szépnek mondják, ha társaságba jár, Dalol, táncol vagy fesztelen cseveg; Az erényesnek mindez éke inkább.

Egy férfi és egy asszony tiszta híre Lelküknek belső kincse, jó uram; Rongyot lop az, ki pénzt lop, holmi semmit, Enyém - övé, s ezrek cselédje volt már. De aki tiszta hírem lopja el, Olyat rabol, mi őt nem gazdagítja És koldusbotra juttat engemet.

A koldus is gazdag, ha vágya nincsen, De koldusabb a templom egerénél A gazdag, aki reszket, hogy szegény lesz.

Bûvös teremtés! Hogyha belepusztul A lelkem, akkor is szeretlek! És ha Nem szeretlek, a káosz visszatér.

Sok minden burjánzik a nap alatt, de Kora virágból lesz kora gyümölcs.

Mily koldus az, akinek nincs türelme! Hát nem lassanként gyógyul be a seb? Nem bûvszerekkel - ésszel dolgozunk, S az ész kivárja a lassú időt.