A politikában a "hátraarc" vagy "180 fokos fordulat" fogalmát mindig negatívan ábrázolják. Gondoljunk csak bele egy pillanatra, mekkora butaság ez! Valóban azt akarjuk, hogy a politikusaink - vagy bárki más - akkor is kitartsanak amellett, amit "igaznak tételeznek fel", amikor a bizonyítékok (olykor döntő bizonyítékok) ellene szólnak, különösen annak tudatában, hogy ami tegnap "igaz" volt, az nem szükségszerûen igaz ma is? Vagy inkább olyan politikusokat (és általában vezetőket) szeretnénk, akik a rugalmas gondolkozást testesítik meg, olyan embereket, akik éppoly pragmatikusan képlékenyek, mint a gondolataikat létrehozó agyuk?