Az eszemnek a fele mindig magánál van: először, írni nem tudok, eszmeköröm mindig magával foglalkozik, olyan vagyok, mint a másüvé átültetett fa, megszokni nem bírok ide, mindig úgy látszik, hogy én nem vagyok itt otthon. (...) Nem fájdalom az, amit maga után érzek, hanem annál rosszabb, unalom és blazirtság minden iránt; kedélyem nyomott, és nem ömlik el rajta az a nyugalom, mely megfûszerezi az ember életét.

Kapcsolódó idézetek

1. Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni. Joanne Kathleen Rowling
2. Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tûnik. Alphonse de Lamartine
3. A lustaság nem más, mint pihenés elfáradás előtt. Jules Renard
4. Próbáltam álmodozni, de gondolataim folyton elkalandoztak.
5. Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy sosem tudod, mikor végeztél.
6. A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van. William Shakespeare
7. Mit számolnak a bárányok, ha nem tudnak elaludni?
8. Az élők csupán vakációzó halottak.
9. Aki elmegy, annak könnyû. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős. Tisza Kata
10. Ha én nem lennék, csak egy halom ruha heverne a padlón.
11. Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem. Stephenie Meyer
12. Sötétség nélkül nincsenek álmok.
13. Az unalom az élet betegsége. Meggyógyításához kevés kell: szeretni valakit, vagy akarni valamit. Alfred de Vigny
14. A szobámban ledőlök az ágyamra és bámulom a plafont, amíg rá nem jövök, milyen szánalmas, és kinyitom az éjjeliszekrényemen hagyott könyvet. Elmerülök a sztoriban: fiú és lány, egymásnak teremtve, időtlen szerelemben. Bárcsak beléphetnék a könyvbe és ott lehetnék örökké, hogy az ő életüket éljem. Alyson Noel