Senki, de senki nem tudja elmondani, nem tudja lemérni, nem tudja elmagyarázni embertársának, de még önmagának sem, milyen lassan telik az idő a tétlenségben, az időtlenségben. Senkivel sem lehet megértetni, milyen gyorsan emészti, pusztítja az embert ez az ûr, ez a szörnyû semmi, ez a szörnyû nirvána, ez az asztal, ez az ágy, ez a mosdó, ez a tapéta, ez az örök hallgatás, mindig ugyanaz az őr, aki behozza az ételt, és rá sem néz az emberre, s mindig ugyanazok a gondolatok köröznek az ûrben, míg meg nem tébolyodik az ember.