A többség számára a munkaerő-felvétel alapvetően romantikus folyamat, amiben az állásinterjú a randevú deszexualizált változata. Olyan embert keresünk, akivel azonnal fellép az a híres-neves ösztönös vonzalom első látásra, és akkor is ezt tartjuk a legjobb jelnek, ha az ezt követő kapcsolat könnyes véget ér, s kiderül, hogy a felekben semmi közös nincsen. A szerelem korlátlan ígéretét akarjuk. Ezzel szemben a strukturált interjú mintha csak az érdekházasságok száraz logikájának és gyakorlatiasságának elvén mûködne.