Aki kötelességének teljesítésénél mérle­gelve a nehézséget, azzal ámítgatja magát, hogy amit tennie kellene, de tenni nem szeret, talán nem is oly szigorú kötelesség, hogy el ne maradhatna vagy utóbbra ne haladhatna; aki mulasztásait szépítgeti s hogy lelkiismeretének intő szavát elnémítsa, önmagának ígéreteket tesz, hogy amit elmulasztott, majd máskor nagyobb pon­tossággal helyrehozza; aki előtt a kötelesség nem oly szent törvény, mellyel sérteni, vagy mellőzni soha, semmi szín alatt nem szabad: az hamar megszokja a könnyelmû hanyagságot. Kezdetben kisebb kötelességeit mulasztja el, később a legszentebbet is föláldozza kényelmének vagy élvezeteinek.