Korunk mindent átható őrületének kontextusában, amit mi normalitásnak, józanságnak, szabadságnak hívunk, minden hivatkozási rendszerünk bizonytalan és kétértelmû. Aki inkább meghal, mint hogy kommunistának tartsák, az normális. Aki azt mondja: elveszett a lelke, az őrült. Aki azt állítja, hogy az emberek gépek, nagy tudós lehet. Aki azt állítja, hogy ő maga gép, az - pszichiátriai szakszóval - a "deperszonalizáció" (személyiségvesztés) állapotában van. Aki vallja, hogy a feketék alacsonyabb rendûek, az köztiszteletre tarthat számot. Aki viszont azt mondja, hogy a fehérsége egyfajta daganat, az hivatalosan bolondnak minősül.