A bûnbánatot nem mutató vétkesnek is meg lehet bocsátani. Nem könnyû, de nem is lehetetlen. Ha nem így lenne, akkor a keserûség batyujának cipelésére lennénk ítélve.

Kapcsolódó idézetek

1. "Mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Nem, nem olyan könnyû, néha lehetetlen. Hogy az idő segít. Biztosan. De nem olyan egyszerû a dolog; a megbocsátás nem pusztán lelki diszpozíció, erősen függ a körülményektől. Könnyebbé válik, ha a károsodás következményei életünkben megszûntek. Könnyebbé válik akkor is, ha a rossz következmények nem szûntek meg ugyan, de sikerült másban, máshol kárpótolni magunkat. Boldog ember könnyen megbocsát. Ha pedig ehhez a két lehető körülményhez egy harmadik is járul - most már csakugyan lelki tényező -, az úgynevezett lelkiismeret, a jóvátétel szándéka és cselekvése a vétő részéről, akkor a megbocsátás természetessé válik. Megkönnyebbüléssé, majdnem örömmé, mintha valami fájdalmas betegségből, keserû fekélytől szabadultunk volna meg. Nemes Nagy Ágnes
2. A legsötétebb vétkeket is meg lehet bocsátani, de nem lehet őket meg nem történtté tenni.
3. Amikor megbocsátunk valakinek, őszintén és határozottan szembe kell néznünk az ellenünk elkövetett vétkével. El kell ismernünk a nekünk okozott fájdalmat és veszteséget, beleértve az illető tettének hosszú távú következményeit is. A bûnt gyûlölnünk kell (...), ugyanakkor a bûnösnek (...) meg kell bocsátanunk.
4. A bûnt el lehet felejteni, le lehet vezekelni, meg lehet bocsátani, de meg nem történtté tenni azt, ami megtörtént, nem lehet. Végh Antal
5. Meg kell bocsátani azoknak, akik vétkeztek ellenünk, és bocsánatot kell kérni azoktól, akik ellen mi magunk vétkeztünk. A megbocsátás nélkül ártatlan embereket bánthatunk meg.
6. Most még fenékig üríthetem a boldogság poharát, egyúttal azt is tudom, hogy nincs öröm üröm nélkül, s egy nap én is megízlelem majd a keserûséget. Csak azt remélem, bátran és emelt fővel viselem majd el, és nem a saját hibámból következik be. (...) Bánatból erőt és vigaszt meríthetünk, míg azokat, amelyeket magunk okozunk, amelyek gonoszságunkból vagy ostobaságunkból fakadtak, a legnehezebb elviselni. Lucy Maud Montgomery
7. Ha megbocsátunk annak, aki valami rosszat követett el ellenünk, azzal megkíméljük magunkat a keserûség és a sértett büszkeség lehangoló rombolásától.
8. Ha a helytelen viselkedést büntetés követi is, attól azért nem lesz kevésbé helytelen. A szenvedés nem tesz jóvá semmit. Jane Austen
9. Aki megbocsát, az elengedi a vétkes megérdemelt büntetését, és eloldozza számára a bûntudat kötelét. Ez a feloldozás természetesen csak akkor valósul meg, ha a vétkes valóban el is fogadja a megbocsátást - ahogy más ajándékot sem elég felajánlani, a megajándékozottnak el is kell fogadnia azt.
10. Másnak nehezebb megbocsájtani a saját bûneinkért, mint mint azokért, amelyek kizárólag az övék. Sokkal nehezebb. Mark Lawrence