A bensőségesség érzése mindig megmarad azok iránt, akiket egykor szerettél, és vele együtt az a keserédes gondolat is, hogy azóta sok idő eltelt, és már nem az vagy, aki akkor voltál.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az ember elveszít egy közeli személyt, függetlenül attól, hogy milyen is volt a kapcsolat, az a bizonyos hiányérzet sosem múlik el. Teljesen sohasem.
2. Valójában búcsúzkodni nehéz. Néha lehetetlen. Nem tudod elfojtani a veszteség érzését soha. Ami keserédessé teszi a dolgokat. Azok az apróságok, amiket magunk mögött hagyunk. Kis emlékeztetők, egy életre szóló emlékek, fényképek, csecsebecsék. Amik ránk emlékeztetnek, ha mi már nem vagyunk többé.
3. Keserû a veszteség akkor is, ha a múlt maga a beteljesülés, de ha a romba dőlt törekvések és veszekedések halmaza, meg nem értés és folytonos visszautasítása mindennek, ami túlmegy a felületi érintkezésen, akkor a veszteséget a hiábavalóság borzalmas érzése keseríti meg. Dymphna Cusack
4. Ha szeretsz valakit, az a valaki szomorúvá tehet téged, néha még magányossá is. De olyan boldoggá is, amilyen még nem voltál.
5. Ha elhagy valaki a szeretteid közül, ne hidd, hogy többé nem lesz melletted! Esténként, mikor rágondolsz, mindig érezni fogod őt.
6. A szomorúság és a véglegesség érzete elég gyakori a forgatásokon. Az ember olyan bensőséges kapcsolatba kerül a többiekkel, ugyanis több időt tölt velük, mint a saját családjával. Egy ideig. Aztán utána már nem. És szép lassan az ember egyszer csak észreveszi, hogy egyre kevesebbet beszél azokkal, akikről úgy gondolja, igazán mély, bensőséges kapcsolatba került velük. Aztán egyszer csak már nem beszél velük egyáltalán. És ilyenkor eltûnődik azon, hogy vajon tényleg annyira bensőséges volt-e az a kapcsolat, vagy az egész csak a felszínen zajlott. Hogy ezek a kapcsolatok ugyanolyan ideiglenesek voltak-e, mint maga a forgatás, ami miatt létrejöttek. Jennette McCurdy
7. Hûségesnek lenni annyi, hogy akkor is gondolok rád, mikor távol vagy, ha megjössz, örülök neked, és nem kérdem, merre jártál. Ha elmész, szomorú vagyok, szomorú, mintha örökre mennél el. Bánatos vagyok, mikor te bánatos vagy, örülök, mikor örülsz, és megpróbállak mindig jókedvre deríteni. És soha, soha nem hagylak el.
8. Most olyan érzésem van, mint akkor volt. (...) Amikor minden olyan tökéletes és szép, hogy máris szomorú vagy, amiért ez nem tarthat örökké.
9. A veszteség érzése később állandósult; soha az újnak nem tudtam örülni, de sajnáltam a régit, ami a jövendővel együtt elveszett. Ez volt az első eset. Itt kezdődött, hogy a jelent kifosztva a kormos múltat áhítottam. Grecsó Krisztián
10. A múlt bizonytalan. Olyan, mint egy film a régi időkből. Még csak azt sem veheted biztosra, hogy amire emlékszel, az tényleg megtörtént veled.