Keserû a veszteség akkor is, ha a múlt maga a beteljesülés, de ha a romba dőlt törekvések és veszekedések halmaza, meg nem értés és folytonos visszautasítása mindennek, ami túlmegy a felületi érintkezésen, akkor a veszteséget a hiábavalóság borzalmas érzése keseríti meg.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha elég veszteség ért, idővel a múlt azzá lesz, ami a jövő volt kezdetben: kéklő messzeség, amelybe álmodozva belefeledkezhetünk, látóhatár, amely mögött bármikor lehetséges a reményfutam, s ahol, hiába múlt el minden, egyszerûen mindig megmaradt a talányos remény.
2. Amikor kesergünk a múlt felett, átéljük annak emlékét, és kimaradunk a jelen valóságos élményeiből. Louise L. Hay
3. A veszteség érzése később állandósult; soha az újnak nem tudtam örülni, de sajnáltam a régit, ami a jövendővel együtt elveszett. Ez volt az első eset. Itt kezdődött, hogy a jelent kifosztva a kormos múltat áhítottam. Grecsó Krisztián
4. Veszteség. Milyen egyszerû, mégis hatalmas szó! Ha az ember nem tanul meg bánni vele, és elfojtja az emiatt érzett fájdalmát, az egész életére rátelepedhet.
5. A távoli múlt eseményei elhomályosulnak és eltûnnek. A múltban átélt öröm az marad, ami: múltbéli öröm, amelyet elnyel a feledés sötétje, s ezáltal örökre elvész. Ám minél élénkebben él bennünk az emlék, annál több élvezetet nyújt a jelenben is.
6. A múlt történéseit, a kisebbeket és a nagyobbakat, a szépeket és a rusnyákat, a nevetéseket, az érintéseket előbb vagy utóbb mind elfújja a szél, feledésre, halálra, kiszáradásra ítéltetnek, ám csak és egyedül azért, mert senki sem emlékszik már, senki sem gondol rájuk, senki sem őrzi meg őket, s ezáltal bármi, amit átéltünk, lassanként semmivé válik, még levegővé sem; ez nagyon fájdalmas dolog, iszonyú pazarlás, amitől céltalannak érzi magát az ember. Jón Kalman Stefánsson
7. Eltölt a keserûség, és a veszteség szörnyûsége nap mint nap földhöz vág. A való élet pedig csak megy tovább. És idővel a veszteség normalizálódik, beépül a mindennapi életbe, és néhány év múltán azon kapod magad, hogy tulajdonképpen rendben vagy. Megváltoztál ugyan, de... de még mindig hallod az eltávozottak hangját, még mindig anekdotázol róluk, még mindig mindennap gondolsz rájuk. Gayle Forman
8. Amikor úgy tûnik, minden rossz, És a rosszat csak egy rosszabb válthatja fel, Amikor örömet semmi nem okoz, Mert többé az öröm sem hoz örömet, Akkor tudom, hogy elveszítettelek, talán örökre. Leiner Laura
9. A keserûség nem más, mint az elfojtott harag, amelyet hosszú időn keresztül magunkba zártunk, mígnem egész érzésvilágunkat és szemléletmódunkat meghatározza. Miközben vég nélkül járatjuk múltbéli sérelmeink lemezét, újból átéljük a fájdalmat és a haragot, mígnem állandósul bennünk a vágy, hogy elégtételt vegyünk mindezekért. Az újrajáratott lemez barázdái mélyen bevésődnek a tudatunkba. Negatív indulatunk idővel keserûséggé csontosodik, és gyûlölettel emlegetjük házastársunkat, aki tönkretette az életünket. Nem vesszük észre, hogy valójában mi választottuk állandó társunknak a haragot, amely így módon egész életünket megfertőzte. Gary Chapman
10. Elmúlik minden, ha a minden múlik el, ha idegenné válik a lélegzetvétel, nem fáj a hiány, nem bánt az üresség, csak a végtelen lesz végtelen, ha eljön majd a vég. Vad Fruttik