Ha az ember elveszít egy közeli személyt, függetlenül attól, hogy milyen is volt a kapcsolat, az a bizonyos hiányérzet sosem múlik el. Teljesen sohasem.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig nehéz elveszíteni valakit. Lyukat hagy a szívedben, ami sosem gyógyul be.
2. A halál olyan súlyos veszteség, hogy valójában sohasem lehet feldolgozni. Az emléke elhalványulhat a szeretett személynek, de a hiánya mindig megmarad. Ara Rauch
3. A gyász örökké tart. Nem hagy el soha. A részünkké válik, ott van minden lépésünkben, lélegzetünkben. Jandy Nelson
4. Azt hinné az ember, hogy a fájdalmat feldolgozza, de valójában sosem felejti el. Hiába lesz jobb, az az érzés mindig is ott lesz a szívében.
5. Vannak érzések, amiket soha nem felejt el az ember. Cassandra Clare
6. Aki elvesztett valamit, azt hiszi, tudja, mi hiányzik neki. Akinek sohasem volt semmije, annak nem kell hinnie semmi ilyesmit. Annak minden hiányzik. Bjarte Breiteig
7. A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan. Arthur Schopenhauer
8. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni valaki. Konkrétan fájt. Én nem tudom, hogy ilyenkor mi a jobb. Nem látni és úgy szenvedni, vagy látni, tudva azt, hogy pokoli messze van. Leiner Laura
9. Nehéz a veszteség. Sosem múlik el, mindig veled marad, mint egy halvány árnyék, egyes napokon sûrûbb, másokon ritkább. Jennifer L. Armentrout
10. Nem lesz könnyebb idővel, mindössze annyi történik, hogy az ember (valamennyire) beletörődik. Soha nem szûnünk meg hiányolni elvesztett szerettünket.