Ugrás a tartalomra
A szomorúság és a véglegesség érzete elég gyakori a forgatásokon. Az ember olyan bensőséges kapcsolatba kerül a többiekkel, ugyanis több időt tölt velük, mint a saját családjával. Egy ideig. Aztán utána már nem. És szép lassan az ember egyszer csak észreveszi, hogy egyre kevesebbet beszél azokkal, akikről úgy gondolja, igazán mély, bensőséges kapcsolatba került velük. Aztán egyszer csak már nem beszél velük egyáltalán. És ilyenkor eltûnődik azon, hogy vajon tényleg annyira bensőséges volt-e az a kapcsolat, vagy az egész csak a felszínen zajlott. Hogy ezek a kapcsolatok ugyanolyan ideiglenesek voltak-e, mint maga a forgatás, ami miatt létrejöttek.
Kapcsolódó idézetek
-
Általában megkönnyebbülés tölt el a filmezéssel töltött hosszú napok után, amikor leereszthetek, ellazulhatok. Hosszú ideje tudom, hogy a filmfelvétel helyszínén kell hagynunk a munkát, ha normális emberként akarunk funkcionálni, akinek saját élete van.
Julianna Margulies
-
Az emberi kapcsolatok nagyon furcsák, már hogy egyszer csak együtt vagyok valakivel, aki után hosszú évekig sóvárogtam, együtt eszem, együtt alszom, együtt élek vele, szeretem őt, szerelmes vagyok belé kétségbeesetten (...), esténként beszélgetünk, néha elmegyünk ide-oda, aztán hirtelen, csak mert ő úgy gondolja, az egésznek vége, hirtelen tényleg vége.
Spiegelmann Laura
-
A bensőségesség érzése mindig megmarad azok iránt, akiket egykor szerettél, és vele együtt az a keserédes gondolat is, hogy azóta sok idő eltelt, és már nem az vagy, aki akkor voltál.
E. C. Fremantle
-
Az évek során oly bensőségessé, meghitté váltunk egymás számára, hogy ha néhány órára el kell válnunk, valósággal fájlaljuk a másik hiányát. Ez az érzés sokkal több, mint a szerelem.
Vavyan Fable
-
A magányos emberek általában társaságban is egyedül vannak. Szomorúak, szûkszavúak, vagy éppen túl sokat beszélnek, mert annyira kapcsolódni akarnak valakihez. És valahogy érezni is lehet rajtuk, amikor odaülünk valaki mellé, és átjár bennünket a szomorúság vagy a feszültség.
-
A filmesek élete állandó feszültséggel jár, és minél sikeresebb valaki, annál nagyobb a feszültség. Mindig, egész álló nap a nyilvánosság szeme előtt vannak. A forgatás kemény, egyhangú robot, hosszú órákon át. Ott kell lenni reggel, és ülni és várni. Aztán eljátszani egy apró jelenetet, amit újra meg újra felvesznek. Színházban több mint valószínû, hogy egy egész felvonást próbálnak egyszerre, vagy legalábbis a felvonásnak egy részét, természetes sorrendben. Így a dolog többé-kevésbé emberi és átélhető. De ha az ember filmet forgat, akkor teljesen felborítják a sorrendet. Egyhangú, idegőrlő munka. Kimerítő. Luxuskörnyezetben élnek, persze, nyugtatókat szednek, fürdőket vesznek, kozmetikázzák magukat, és orvosi felügyelet alatt állnak, van szórakozás és estélyek és társaság, de mindig szem előtt vannak. Sose vonulhatnak el egy csendes zugba. Sohasem engedhetik el magukat igazán.
Agatha Christie
-
Ráébredünk, hogy a kalandok vagy élmények, amelyek azelőtt felkavartak, örömmel vagy szomorúsággal töltöttek el, immár hidegen hagynak. Úgy tûnik, mióta a szeretett lény eltûnt az életünkből, nem igazán vannak érzéseink... Eszünkbe jut, vajon érzékeinknek ez a kábultsága nem végleges-e? (...) A szerelmi bánat többi eleme természetesen lassan elcsendesül, már nem fáj a hiány.
Francois Lelord
-
Semmiségekről is néha mennyi minden jut az ember eszébe. Pillanatok alatt rohan át az időn, események peregnek, majdnem fájó gyorsasággal, sebesre dörzsölik az emlékezetet. Aztán elfut az utolsó kép is, és a következőt már élni kell megint.
Bor Ambrus
-
Gondolj arra, ahogyan az emberek bemutatják az életüket a közösségi médiában! Mosolygó családok retusált képeit és mesés vakációk fotóit látjuk. A posztolt képeinken keresztül írjuk meg a történetünket arról, kik is vagyunk. Ez tart minket biztonságosan elkülönítve a kapcsolódás illúziója alatt. De mi van, ha a mélyebb kapcsolatainkra fókuszálunk azokkal, akik valóban látnak és hallanak minket - akikkel valóban érezzük a kapcsolódást?
Francie Healey
-
Azt hiszem, ha az ember elválik valakitől, akivel hosszú ideig volt együtt, gyakran előkerülnek olyan dolgok, amiket a másik jelenléte miatt elfojtott vagy korlátok közé szorított. Mikor egy kapcsolat megszakad, az első hónapokban az ember villámgyorsan növekszik, mint a természetfilmekben, mikor többhétnyi felvételt játszanak le felgyorsítva, hogy pillanatok alatt mutassák meg, hogyan bomlik ki egy virág, de a valóságban az ember végig ott növekedett a felszín alatt, és csak az új szabadság, az ijesztő egyedüllét miatt engedheti meg magának, hogy ezek az elfojtott dolgok feltörjenek, és kibomoljanak a fényre.
Nicole Krauss