A boldogtalan számára a legkeservesebb az ébredés; az érzékek szunnyadnak, a gondolat megpihen, a gondok tovareppennek, s akkor hirtelen vad erővel tör rá a sors minden keserûsége, hogy csaknem összeroppan belé.

Kapcsolódó idézetek

1. A magány a legkegyetlenebb évszak (...), pusztítóbb, mint a tél minden hidege, hibernálja a szívet. A szívnek nincs kiért élnie, nincs kiért ébren maradnia, nincs kiért sebesen és vadul vernie. A magányosnak csak emlékei és reményei vannak, álmai és illúziói.
2. Nincs rosszabb, mint sötétben ébredni. Olyan érzés, mint amikor mindent az égvilágon elölről kell kezdeni. Az ébredés első pillanataiban mintha másnak az életét élném. Jó sokáig tart, míg visszazökkenek a kerékvágásba. Murakami Haruki
3. Az esztelen ember egész éjjel virraszt, gondjait görgeti, reggel fölkelve fogytán ereje, s minden gondja gubancban. Hávamál
4. Az egyedüllét, a csalódottság, a düh és a keserûség (...) nem hat túl jól az emberre, ilyenkor valamiért nincs megállás, és egyre mélyebbre csúszik a kilátástalanságában. Leiner Laura
5. Egy hét. Egy örökkévalóság annak, aki valóban boldogtalan. Annyira, minden porcikámmal, keresztül-kasul boldogtalan voltam, hogy egy hét alatt elfogyott az egész. A hajam is boldogtalan volt, a bőröm, az ágyam, még a ruháim is. Annyira tele voltam boldogtalansággal, hogy semmi sem létezett azon kívül. És amikor már nem létezik semmi más, akkor lassan megszûnik a boldogtalanság is, mert nincs semmi, amihez hasonlíthatnád. És akkor jön a teljes kimerültség. Aztán elmúlik az is. És lassan újraéled az ember. Erich Maria Remarque
6. A boldogtalan oly örömest csatolja magát a boldogtalanhoz; itt talál egyetértő szívet, melyet a balsors csapdosásai meglágyítottak. A boldog hideg tekintettel megy el mellette, és szalad azon kedvetlen érzéstûl, mely belső részében titkosan mozog: Neked is így eshet! Kármán József
7. Egyszer fel kell ébredned az álmaidból. Mert az álmok, melyekből nem ébredsz fel, szomorúvá válnak.
8. Az élet legfélelmetesebb pillanatai. Megkapsz valamit, és abban a pillanatban elveszíted. Ez felszabadít, a veszteség olyan őrjítő szédületét érzed, hogy az egész nem lehet más, csak valami fájdalmas boldogság. Havasréti József
9. Akinek magasba tör a lelke, az hullhat alá a legkeservesebben, s aki a legnagyobb örömet érzi, azt a leggyötrelmesebb szenvedés sem kerüli el. Lucy Maud Montgomery
10. A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fûzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne. Anton Pavlovics Csehov