A börtönélet (...) az alapvető emberi jogoknak a folyamatos megsértésével jár. Az elítéltet érő mindennapos zaklatások és vadállati brutalitású módszerek lerombolják személyiségét. A törvény persze nem ezt az eredményt szeretné elérni, de ez a nem kívánt mellékhatás minden börtönben elkerülhetetlen, akár törvényes, akár törvénytelen bebörtönzésről van szó.

Kapcsolódó idézetek

1. Az önként vállalt bebörtönöztetés sokkal nehezebben elviselhető, mint a kényszerû rabság. Az a tudat, hogy jogában és módjában áll bármely percben szabaddá lennie, megmérgezi a börtönben töltött idejének minden pillanatát. Anton Pavlovics Csehov
2. A börtönélet nehéz és félelmetes, de az mégiscsak - élet. Az, ami azokban a kórházakban folyik, ahol a nem beszámítható bûnözőket tartják, nem nevezhető életnek. Csupa szörnyûség, fájdalom és szenvedés. Később pedig, amikor a gyógyszerek már megtették a hatásukat - teljes közöny és vegetálás. Alekszandra Marinyina
3. Amikor egy ember bekerül a börtönbe, menthetetlenül és végérvényesen gyermekké válik a hatalommal szemben. A totális rendszer oldalán van minden eszköz, az ő oldalán semmi. Semmi, ami egy felnőtt és szabad embernek járna. Azt kapja, ami egy gyereknek a minimum lenne: étel, szállás, megszabott rend, biztonság.
4. A börtön olykor a büntetés, megtorlás helye, máskor csak arra szolgál, hogy elzárja a zavaró arcokat, megint máskor menedék azoknak, akiknek a felnőtt, szabad élet túlságosan veszélyes vagy félelmetes.
5. Ami a börtöneinkben folyik, az a köz ügye. A közösség olyan büntetéseket vár, amelyek vezeklést, de rehabilitációt is ígérnek. Az elvárás és a valóság azonban ebben az esetben nem esnek egybe. A börtönben azt tanítják, hogyan élje túl az ember a börtönt, és nem azt, hogyan viselkedjen az ember a polgári életben. Ez a tudás nem annyira épületes, sem számunkra, sem azon közösség számára, ahová visszatérünk. Piper Kerman
6. A börtön (...) nemcsak társadalomellenes, hanem emberellenes is, és a legjobb esetben is csak arra képes, hogy visszatükrözze annak a társadalomnak a tudatlanságát, ostobaságát és embertelenségét, amelyet szolgálni hivatott. Eugene V. Debs
7. Az élet - még az elkerülhetetlen traumájával, fájdalmával, gyászával és szenvedésével és a halállal együtt is - ajándék. Ajándék, amit elszabotálunk, amikor börtönbe zárjuk magunkat: a büntetéstől, a kudarctól és az elhagyatástól való félelmünk; a szégyen és a vád; a felsőbbrendûség és az alacsonyabb rendûség; a hatalom és az irányítás iránti szükség börtönébe. Ha meg akarjuk ünnepelni az élet ajándékát, akkor bármi történik, mindenben meg kell találnunk az ajándékot, még abban is, ami nehéz, amiről azt sem tudjuk, hogyan éljük túl. Edith Eger
8. Ártatlan emberek üldözése (...) mindig deformálja az össztársadalmat. Mindig a nagy hangon meghirdetett, vagy a mélyen elfojtott előítéleteket, gyanakvásokat, egyesek és embercsoportok közötti gyûlölséget, a szorongásokat gerjeszti. Viktor Emil Frankl
9. A sitt rosszabb, mint a halál (...). A halál egyszerû, felszabadítja a lelket. A börtön viszont felzabálja az ember lelkét, míg végül semmi emberi nem marad belőle. Amíg végül kísértetté nem válik. Jo Nesbo
10. A rossz sohase olyan rossz (...), ha az ember rá tud kényszeríteni valakit, akit ismer és szeret, hogy vele együtt szenvedje el. Ez rendszerint nem megy, mindenki túlságosan el van foglalva a maga bajával, és ők akarják rávenni az embert, hogy velük szenvedjen. De ha sikerül, könnyebb elviselni, hogy ez az átkozott világ megy tovább közönyösen a maga útján, s nem vesz tudomást róla, hogy az ember ott áll az utcasarkon. Persze, az ilyesmi nem gyerekjáték a barátok számára. Az ember pokolian érzi magát, amikor szenvedni látja őket. (...) A börtönben egyvalami volt jó: általánossá tette a rosszat, így aztán a szenvedéseik is egyenértékûek voltak. Nem kellett veszekedniük és kölcsönösen az együttérzés hiányával vádolniuk egymást.