A dalok kiválasztják az órájukat és az évszakukat. Ha bádoghangot hallasz, annak megvan az oka. A dallam a szívedből származik, és sáros kútból nem lehet tiszta vizet meríteni. Hagynod kell, hogy a hordalék leülepedjen, különben úgy fog csörömpölni a zenéd, mint a repedt harang.

Kapcsolódó idézetek

1. Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat - és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyûvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja! Hermann Hesse
2. Te döntesz, hogy telik veled az élet el, úgy hajlik, mint hangod, amikor énekel: tisztán és magasan szólhat, ha akarod, de ha szorongsz, ha félsz, elcsuklik a hangod. Néha tisztán cseng majd: boldog élet-ének, annyi jó lesz benne - hosszú-hosszú évek! Amikor meg rossz lesz, ne ijedj meg tőle: várj csak türelemmel, jobb lesz majd jövőre. Matt Haig
3. Ha dühbe gurulsz, magadhoz vonzod az indulatokat. Ha nyugalom árad belőled, megnyugszik a környezeted. (...) És az már rajtad múlik, hogyan tudod magadat behangolni. Mert ha a nyugalmat csak erőlteted magadra, semmit sem ér. A rezgés számít. A húrok feszültségén múlik a szép muzsika. Túl laza vagy túlfeszült húrokon nem lehet szépen zenélni. Müller Péter
4. Ha a szíved csordultig telt, akkor már nem beszélsz - hanem énekelsz. És ha a szíved túlcsordul, akkor már nem énekelsz - hanem táncolsz. Tony Parsons
5. Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja. Cecelia Ahern
6. Minden nyelvnek megvan a zeneisége, a karaktere, és ha a szavakból dal lesz, ennek valahogy tükröződnie kell a dallamban, különben megbicsaklik az egész.
7. Évekbe telik, mire kialakul, hogy tartósan melyik dal marad kedvenc: ha eltelt ennyi idő, már visszatekinthetsz, és biztonsággal ki tudsz választani egyet. De még ilyenkor is lehet pusztán időleges a dolog, ami éppen az aznapi hangulatod függvénye. Saul Hudson
8. Ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok, van fületek, hogy a hangot meghalljátok, úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek. S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő, akár a szivárvány színei a vaknak, a madár éneke a süketnek. De van vak meg süket szív is, amely semmit se érez, épp csak ver. Michael Ende
9. Szép dolog az éneklés. Az ember tüdeje megtelik levegővel, a vére fürgébben kering, az agya is felgyorsul. Így lesz a szomorú dallamokból is vidám zene.
10. A szerelem olyan, mint egy dal. Néhány szerelmi történetnek hosszan tart a közepe, nagy crescendókkal, majd a végén jön egy szóló. (...) Néhány dalnak hirtelen lesz vége, mindenféle ok nélkül. Egy háromperces szám, amit először csak játszol, játszol, játszol. Majd egyszer csak hallod ezt a dalt, la-la-la, miközben teát főzöl, vagy fogat mosol, aztán úgy érzed, hánynod kell. Nekem a dal sosem avult el.