A felcseperedő nemzedék (...) megszokta a folyamatos jutalmazottságot, és azt is, hogy életét állandóan a komfortzónában töltse. Ám ez a személyes komfortzóna a XXI. századba átlépve - szinte észrevétlenül - csapdává vált és rájuk zárult.

Kapcsolódó idézetek

1. A kiszámítható életszínvonalhoz, biztonsághoz szokott európai társadalmakat, úgy tûnik, egy kisebb váratlan esemény is könnyen ki tudja lendíteni a komfortzónájukból. Ráadásul minél fejlettebb egy társadalom, annál nagyobb a tagjaira ömlő információáradat, és egyre kevésbé tudják ezt szûrni, kordában tartani, ellenőrizni. Al Ghaoui Hesna
2. A modern élet egyre fokozódó bonyolultsága, és a huszadik század mozgató ereje az egyént egyre inkább gigászi intézmények béklyójába szorítja, amelyek politikai, tudományos és gazdasági téren fenyegetik. A lélekkondicionálás, a szankciók és az engedélyek áldozatai leszünk valamennyien. Kulturális érzékenységünk hiányának tulajdonítható, hogy belekényszeríthettek ebbe a kelepcébe. Vakon rohantunk a sekélyes kényelem és a túlnépesedés felé, és közben elvesztettük esztétikai érzékünket. A profit, a hatalom és a monopóliumok kényszerítik ránk élettempónkat. Tûrtük, hogy ezek az erők teljesen elborítsanak, mit sem törődve a végzetes következményekkel. Charlie Chaplin
3. A világ ma sokkal jobban el van cseszve, mint huszonöt évvel ezelőtt. Az agyam eldurran attól, hogy pont ebbe a generációba kellett beleszületnem, ahol ez a sok szar történik velem. Pénz, AIDS, kapcsolatok - minden összefügg. A velem egyidősek közül a legtöbben nem is számítanak arra, hogy valaha is biztos állásuk lesz. És ha a jövő anyagi gondjai nyomasztanak, nem akarod elkötelezni magad. Candace Bushnell
4. Az ember hozzászokik a környezetéhez. Így megy ez. Kezdett elkényelmesedni. Túlságosan is, ahhoz képest, hogy honnan indult. Most azonban ez az életstílus volt az általánosan elfogadott. Eltûnődött, hogy vajon még mindig olyan kemény-e, mint régen, amikor bement azok közé a hazugok közé, és félelem nélkül szembeszállt velük. Biztos volt benne, hogy a válasz: nem. És nem az évek gyengítették meg. Hanem a kényelem. Harlan Coben
5. Rászoktam az élet élvezetére. (...) Ez aztán olyan krónikussá vált, hogy azt hiszem, már a kellemetlenségekben is örömöm lelem. Milyen jó is, ha eszembe jut, hogy nem tartanak örökké! Lucy Maud Montgomery
6. Elfuserálták ezt a nemzedéket. Semmi valódit nem kaptak, csupán pótszereket, a csömörig. (...) Én is így nőttem fel. Nem tudom, mikor döbbentem rá, hogy nem kell elfogadnom azt az alacsony értékrendszert, amelyet mindenfelől próbáltak belém sulykolni. Kioltják fantáziánkat, hogy aztán ők irányíthassák képzeletünket. Elsorvad bennünk mindaz, ami emberi s már csak anyagi értékekkel tudjuk túlüvölteni a bennünk ordító ürességet. Ez egy üzleties világ, amely azzal áltat, hogy megad nekünk mindent, mi az ujjpercünket se mozdítsuk; úgy tesz, mintha értünk dolgozna, holott valójában haszonállataiként tart bennünket. Vavyan Fable
7. Túl gyorsan válunk felnőtté. Nemcsak mi, emberek, hanem minden élőlény. Elveszítjük a lehetőségét annak, hogy felelőtlenül viselkedhessünk, és ne legyen az élet valami rémisztő, csapásokkal teli útvesztő. Borsa Brown
8. A komputerek és az okostelefonok minden érzelmet kiölnek. Maguk már egy gépiesített nemzedékké fejlődnek, amelynek nincs más szórakozása, csak a számítógép mögé bújt arctalan rosszindulat vagy a magamutogatás. Ha meg ezekbe belefáradnak egyszer, akkor ahelyett, hogy élményeket szereznének, beérik mások életével, történeteivel, és hogy ne unatkozzanak, folyton becsapják egymást.
9. Az élet előrehaladtával egy kis pihenésre vágyunk, ezzel talán mindenki így van. Azt hisszük, megérdemeljük. (...) De aztán az ember kezd ráeszmélni, hogy az érdemek szerinti jutalmazás nem az élet feladata.
10. Az emberek sajnos a mindennapi létezésharcokba belefáradva a tévé elé zuhannak és mindent elfogadnak, ami onnan ömlik. Fásultak, fáradtak gondolkozni és választani.