A férfiak eddig úgy bántak az asszonyokkal, mintha valahonnan közéjük repült madarak volnának: valami finomat, törékenyt, meg vadat, valami csodás, édes lelkût láttak benne, - ám olyasmit is, amit kalitkába kell csukni, nehogy elrepüljön.

Kapcsolódó idézetek

1. A házassággal úgy vagyunk, mint a kalitkával: a kint levő madarak erőnek erejével be akarnak jutni, a már bennlevők meg ki akarnak szabadulni. Michel de Montaigne
2. Az asszonyok sokkal egyszerûbbek, mint a férfiak. Egy ideig kóborolnak, igen, eljátszadoznak a szerelemmel, a kalanddal. De aztán, mint a madarak, ők is fészket raknak. Túl erős bennük az ösztön. Daphne du Maurier
3. Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörû, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele." Paulo Coelho
4. Egyes férfiak bizonyos asszonyok számára olyanok, mint a nedves fa - nehéz lángra lobbantani őket.
5. Olyan könnyen belehabarodnak a férfiak az emberbe, csak egy csöppet kell kedvesnek lenni hozzájuk. (...) A férfiak kívánják a gyöngédséget, különösen ha betegek. Úgy potyognak az ügyes asszonyszemély kezébe, mint az érett barack Tarán, ha egy kicsit megrázza az ember a fát. Margaret Mitchell
6. Van olyan madár, amit nem szabad kalitkába zárni. Hisz a tolla túl fényes, a dala pedig édesen és vadul cseng. Szóval nem tehetsz mást, el kell engedned, vagy az is megeshet, hogy amikor eleséget viszel neki, és kinyitod a kalitka ajtaját, valahogy kihussan, mielőtt még észbe kapnál. És ez a részed tudja jól, hogy bûn volt bezárva tartani, és először átjár az öröm, de ugyanakkor a hely, amit elhagyott, sokkal szürkébbé, üresebbé válik azután, hogy szabadon eresztetted. Stephen King
7. Ha imádnak bennünket, az kellemetlen dolog. Az asszonyok úgy bánnak velünk, mint az emberiség az isteneivel. Imákat rebegnek hozzánk, és folyton azzal gyötörnek, hogy tegyünk értük valamit. Oscar Wilde
8. A lelkek nagyon is hasonlítanak a madarakra; érzékeny lények és csak kalitkába zárva maradnak meg ott, ahol kínozzák őket.
9. Az asszonyok, bár fölhánytorgatják a férfiaknak, hogy ezek nem helyes módon szeretik őket, mégis nagyon kevésre becsülik az olyan férfiakat, akiknek a lelkülete félig-meddig nőies. Egész felsőbbségük abban áll, hogy elhitetik a férfiakkal, hogy a szerelem terén a férfi alacsonyabb rendû a nőnél; így aztán könnyen faképnél hagyják a kedvesüket, ha az elég járatlanul leveszi róluk mind ama félelmeket, melyekkel szeretnek páváskodni, a színlelt féltékenység jóleső kínjait, a csalódott reménység, a hasztalan várakozás szorongásait, egyszóval édes asszonyi gyarlóságuk gyönyöreinek egész sorát. Honoré de Balzac
10. A férfiak nem szeretik, ha a nők kijönnek a sodrukból, és igyekeznek megbüntetni őket ezért. Nagyon hamar eljutnak odáig, hogy a legrosszabbat feltételezik a nőkről. Kimberley Freeman