A fiatal tudást szerez, tanul és tapasztal, lediplomázik, aztán meg kocc ki egyből tavasszal. És mondd, kérlek, hol marad az értelem? Kajli hírekkel bombáznak az éteren. Mindenki lekopik, akinek a kép tiszta, süllyedő hajóra miért menekülne vissza?

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember könnyen megfeledkezik róla, hogy fiatalon mindent másképp lát, minden sokkal szebbnek tûnik. (...) A romlás hirtelen következik be, a világ egyik napról a másikra hullik darabokra. Per Petterson
2. Mindenki eltéved egyszer. Vannak, akik rossz vonatra szállnak, rossz helyen fordulnak be az úton, félrelépnek a sötétben, gödörbe esnek, rossz emeleten lépnek ki a liftből, vagy eltévednek az uszodában, amikor fáradtan keresik a partot a folyton mozgó emberfejek között. Minden eltévedés a káosz létét bizonyítja, a világ játékos-gonosz fintorral csavarodik egyet, ami kívül volt, az belülre kerül, ami belül volt, az lesz a különleges. Az ember előbb vagy utóbb megtanulja, hogy a valami, amit térnek nevez, értelem nélküli üresség csupán. Havasréti József
3. Éjszaka az emberek furán viselkednek. Az ifjak isznak, hogy idősebbeknek látszódjanak. A felnőtt férfiak épp ellenkezőleg, azért isszák le magukat, hogy ledobjanak az életükből jó tíz évet. Sem az előzőek, sem az utóbbiak nem érik el maradéktalanul a céljukat. A nőkről nem is érdemes szót ejteni. A viselkedésüket valamiféle rejtélyes hasonmás diktálja, aki alkohol hatása alatt kilöki a hajókapitányt a fedélzeti fülkéből, ahová bezárkózik és összevissza tekergeti a kormánykereket, amíg a jármû teljes sebességgel neki nem szalad a szikláknak és ripityára nem törik. Egészében véve az a véleményem, hogy az emberek teljes diszharmóniában vannak az idővel.
4. A hullámok elérik a partot. Ugyanúgy, ahogy tegnap, ugyanúgy, ahogy holnap. Az órák egymás után telnek. Napkelték. Napnyugták. A hold lesoványodik, azután megdagad. A gépek kattognak, ketyegnek. Éteri ritmusok, értelmetlen mozdulatok. Az egyetlen épeszû megoldás a közönybe való menekülés. Dean Ray Koontz
5. Meghajszolt állat, elbotlik a test, az értelem kibúvókat keres, de míg lendülne hajdan büszke szárnya, belátja már, úgyis minden hiába. Rákos Sándor
6. A tiszta ész (...) magában, meglehet, rossz iránytû, amely, ha csak erre hagyatkozik a hajós, olyan tekervényes utakra csalja, hogy a cél végül is elvész előle a ködben. Arthur Koestler
7. A dolgok rendje szerint az idő múlásával egy város is alakul, arculata változik. (...) Miközben az ember ösztöneitől, emlékeitől hajtva újra és újra hazavágyik, ahogy kiszáll a kocsiból, vagy leszáll a pályaudvaron, oda az egész. Ahova annyi várakozással készültünk, nincs többé. Bodor Ádám
8. Az élet fiatal. Öregedve tartammá alakul, idővé válik, búcsúvá. Mindent elvett, és már nincs mit adnia. Romain Gary
9. Minden gyarló ember menekül a halál és a szégyen elől, igyekszik, ha módjában áll, megszabadulni ellensége fondorlataitól. Emberileg érthető, ha az összetört szívû, holtra fáradt, szerencsétlen vándor, amikor sivár, nehéz útján végre megcsillan előtte az emberi együttérzés, az új, igazi élet egy szikrája, minden erejével afelé igyekszik, és megpróbálja levetni a vezeklés súlyos terhét. Nathaniel Hawthorne
10. A gyerek, ha felnő, úgyis elhagyja szüleit. A fiatalok előre néznek, meggondolatlanságukban mindig új élményeket keresnek, és keveset törődnek az emlékek egyre sûrûsödő terhével. Ezért nem haladhat együtt öreg és fiatal, és ezért halad előre a világ. G. Hajnóczy Rózsa