A fordítás lényeges része minden ország irodalomtörténetének, annak is kell lennie. A jó fordítások ugyanolyan fontosak, mint az eredeti írások; amelyik nemzet keveset fordít, annak az irodalma kevésbé változatos. A fordítások oxigénnel látják el a már meglévő irodalmat, új ötleteket hoznak, új ablakot nyitnak, sőt, falakat döntenek le.

Kapcsolódó idézetek

1. A fordítások (...) rendszerint gyorsabban elavulnak, mint maguk a mûvek, ez az irodalom egyik rejtélye: lehet akármilyen jó és fontos a fordítás, mégis mintha jobban kötődne a korához, mint a mû maga. Jón Kalman Stefánsson
2. A fordítás útkeresés az értelmezés káoszában. Kezdetben csak kapkodom a levegőt, aztán egyszerre megreped a fal, s megnyílnak a titkos ajtók. Az összetett mondatok labirintusában bolyongva ott találom magam történetek, sorsok, érzelmek, gondolatok, a létünket értelmező mondathullámok között. A fordítás alázat. Szenvedény, szerelem és játék. Találkozás nagyszerû elmékkel. De idegmunka is. Vagy olyan, mint megmászni egy leküldhetetlennek tûnő hegyet, néha oxigénmaszk nélkül.
3. A nagy mûvek nem avulnak el. A fordításokkal más a helyzet. A nagy mûveket néha újrafordítják. Hogy csak azért-e, mert előbb-utóbb - közkeletû irodalmi vélekedés szerint legkésőbb ötven évente - jön egy újabb fordító, és a maga módján újranyitja azt, ami addig másként volt nyitott? Vagy azért is, mert egy fordítás sosem lehet hibátlan, és ezért a legnagyszerûbbje is kevésbé állja az időt? Esete válogatja.
4. A fordítás az idők kezdete óta a béke előremozdítója. A fordítás teszi lehetővé a kommunikációt, ami cserébe mindenféle diplomáciai, kereskedelmi együttmûködést eredményez idegenek között, és ez vagyont és haladást hoz mindenki számára. R. F. Kuang
5. Azt hiszem, hogy azok a könyvek, amelyek több évtizeddel, esetenként évszázaddal ezelőtt íródtak, már nyelvezetük, szókincsük miatt is szükségszerûen idegenebbnek tûnnek a mai nemzedékek számára. A feladat az, hogy megtaláljuk azokat az örök emberi motívumokat, konfliktusokat, dilemmákat vagy kihívásokat, amelyek minden korban aktuálisak. Az igazi irodalom mindig tartalmaz olyasmit, ami az olvasók egymást követő nemzedékei számára is izgalmas, tanulságos.
6. Azért fontos a jó fordító, mert a magyar olvasó szeretné ugyanazt az élményt átélni, mint az eredeti mû olvasója. A jó fordító tehát gondolatolvasó, pszichológus, kaméleon, nyomozó, adott esetben pedig a legkülönbözőbb területek szakértője egy személyben. A jó fordító munkáját az olvasó észre sem veszi, csak akkor lapoz vissza, ha meg szeretné nézni, kinek a mûve ez a csapnivaló fordítás. A jó fordító tehát láthatatlan, csak a rossz fordító látható.
7. A fordítás azt jelenti, erőszakot tenni az eredetin, torzítást és ferdítést alkalmazni rajta az idegen, avatatlan szem számára. És mihez tudunk kezdeni ezzel? Mit szûrhetünk le belőle azon túl, hogy bevalljuk, a fordítás mûvelése szükségszerûen mindig áruló tett is? R. F. Kuang
8. A fordítók nem annyira átadnak egy üzenetet, mint inkább átírják az eredetit. És ebben rejlik a nehézség. Az újraírás írás, és az írás mindig tükrözi az író ideológiáját és részrehajlásait. R. F. Kuang
9. A fordító olyan, mint a kicsi gyerek. Elbújik, és közben azt szeretné, ha látnák. (...) Ha valaki dicséri valamelyik szerzőmet, mert nagyon tetszik neki egyik vagy másik regénye vagy drámája, és eszébe sem jut, hogy a szerző a szóban forgó mûvet nem magyarul írta, akkor is a munkám dicséretének tartom, mert elértem célomat. Kúnos László
10. Fordítani annyi, mint hódítani. Egy nép meghódíthatja a másikat, ha annak irodalmát átülteti a maga nyelvére. Íme, a hódítás fennkölt és nemes módja. A meghódított nép nem veszít semmit, a hódító azonban gyarapszik és emelkedik. Lucian Blaga