A nagy mûvek nem avulnak el. A fordításokkal más a helyzet. A nagy mûveket néha újrafordítják. Hogy csak azért-e, mert előbb-utóbb - közkeletû irodalmi vélekedés szerint legkésőbb ötven évente - jön egy újabb fordító, és a maga módján újranyitja azt, ami addig másként volt nyitott? Vagy azért is, mert egy fordítás sosem lehet hibátlan, és ezért a legnagyszerûbbje is kevésbé állja az időt? Esete válogatja.

Kapcsolódó idézetek

1. A fordítások (...) rendszerint gyorsabban elavulnak, mint maguk a mûvek, ez az irodalom egyik rejtélye: lehet akármilyen jó és fontos a fordítás, mégis mintha jobban kötődne a korához, mint a mû maga. Jón Kalman Stefánsson
2. Lehet, hogy van a regényeknek idejük, hogy eljő az ő idejük, akár többször is, jön-megy egy könyv ideje, s mikor ideje van, s az itt, akkor hangosabban szól, lehet, mindenesetre én azt is gondolom, hogy az irodalmi mûveknek, és nemcsak a remekmûveknek, mindig és akárhol van, lesz egy fölülete, szintje, dimenziója, egy oldala, ami mutatja magát, ami él, ami nézhető. Ami felénk fordul. Változik az idő, változunk benne mi, a mû pedig végtelen. Akár egy élőlény: kimeríthetetlen. Esterházy Péter
3. A fordítás lényeges része minden ország irodalomtörténetének, annak is kell lennie. A jó fordítások ugyanolyan fontosak, mint az eredeti írások; amelyik nemzet keveset fordít, annak az irodalma kevésbé változatos. A fordítások oxigénnel látják el a már meglévő irodalmat, új ötleteket hoznak, új ablakot nyitnak, sőt, falakat döntenek le. Jón Kalman Stefánsson
4. Ha nem az anyanyelvünkön olvasunk szépirodalmat, mindig elválaszt a mûtől némi távolság. Nem ismerhetünk minden szót, nem látjuk a helyszíneket, nem jut el hozzánk minden burkolt célzás. Erre kínál megoldást a mûfordító. Világossá teszi a homályos kifejezéseket, kifaggatja a szerzőt a rejtett utalásokról, közben a szavakat rakosgatva ő maga is nagy utat tesz meg térben és időben. Idegen tájakat nézeget, elmúlt vagy sosem létezett korok viseleteit, szokásait, alakjait rekonstruálja, és ezt azért teszi, hogy az olvasó is otthonosan mozoghasson a szövegben.
5. A legmûvészibb fordítás során is tíz-tizenöt százalék mindig elvész a szöveg értékeiből. Az a jó fordító, aki ezzel tisztában van, és a veszteséget igyekszik élő párhuzamokkal kompenzálni. Bodor Ádám
6. Azért fontos a jó fordító, mert a magyar olvasó szeretné ugyanazt az élményt átélni, mint az eredeti mû olvasója. A jó fordító tehát gondolatolvasó, pszichológus, kaméleon, nyomozó, adott esetben pedig a legkülönbözőbb területek szakértője egy személyben. A jó fordító munkáját az olvasó észre sem veszi, csak akkor lapoz vissza, ha meg szeretné nézni, kinek a mûve ez a csapnivaló fordítás. A jó fordító tehát láthatatlan, csak a rossz fordító látható.
7. A fordítók nem annyira átadnak egy üzenetet, mint inkább átírják az eredetit. És ebben rejlik a nehézség. Az újraírás írás, és az írás mindig tükrözi az író ideológiáját és részrehajlásait. R. F. Kuang
8. Sajnos, kétszer, sőt háromszor is el kell olvasni valamit - így teszek én, és így tesznek író barátaim is: tulajdonképpen a kedvenc könyveinket olvassuk állandóan, újra meg újra. Mindig valami újat talál bennük az ember, s éppen a mese, a cselekmény az, amely ilyenkor lehullik a mûről, mert az ember már nem várja izgatottan, hogy mi fog történni. S a mese helyett érvényesül a sokkal döntőbb, ami sohasem témája vagy tárgya a regénynek - de maga a mû. Ottlik Géza
9. A réginek, sőt kissé talán avíttasnak ható mûvek nagyon is képesek reflektálni a mai ember élethelyzeteire, létértelmezésére és az emberséggel kapcsolatos dilemmáira. Az igazán értékálló alkotás ugyanis saját korának határait áttörve is tud hatni. Nekünk, kései utódoknak az a dolgunk, hogy helyes kérdéseket tegyünk föl ezeknek a mûveknek, és persze mindig merjük megkérdezni, amit nem értünk, mert akkor ez a már-már múltba vesző korszak is friss és nyugtalanító problémákat tár a figyelmes és érdeklődő olvasó elé. Milbacher Róbert
10. Azt hiszem, hogy azok a könyvek, amelyek több évtizeddel, esetenként évszázaddal ezelőtt íródtak, már nyelvezetük, szókincsük miatt is szükségszerûen idegenebbnek tûnnek a mai nemzedékek számára. A feladat az, hogy megtaláljuk azokat az örök emberi motívumokat, konfliktusokat, dilemmákat vagy kihívásokat, amelyek minden korban aktuálisak. Az igazi irodalom mindig tartalmaz olyasmit, ami az olvasók egymást követő nemzedékei számára is izgalmas, tanulságos.