Azért fontos a jó fordító, mert a magyar olvasó szeretné ugyanazt az élményt átélni, mint az eredeti mû olvasója. A jó fordító tehát gondolatolvasó, pszichológus, kaméleon, nyomozó, adott esetben pedig a legkülönbözőbb területek szakértője egy személyben. A jó fordító munkáját az olvasó észre sem veszi, csak akkor lapoz vissza, ha meg szeretné nézni, kinek a mûve ez a csapnivaló fordítás. A jó fordító tehát láthatatlan, csak a rossz fordító látható.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyakorlott fordító mindenkiből válhat, anélkül is, hogy különösebben jó fordító lenne. A gyakorlott fordító végül is elő tud állítani mindenféle szöveget, ezek azonban mind egyformák lesznek. A jó fordító viszont azonosul az íróval, így a fordításai is különböznek egymástól, az alapanyagtól függően. Bart István
2. A fordító olyan, mint a kicsi gyerek. Elbújik, és közben azt szeretné, ha látnák. (...) Ha valaki dicséri valamelyik szerzőmet, mert nagyon tetszik neki egyik vagy másik regénye vagy drámája, és eszébe sem jut, hogy a szerző a szóban forgó mûvet nem magyarul írta, akkor is a munkám dicséretének tartom, mert elértem célomat. Kúnos László
3. A fordítás mint szakma és hivatás egyik megközelítése szerint a fordító csak szavakat egymás mellé rakosgató mesterember, tehát iparos, aki ügyesen bánik az eszközeivel, de tárgyának mélységeibe nem hatol be, vagyis nem alkotó; míg a másik filozófiai definíció szerint a világon minden gondolkodás fordítás, tehát értelmezés. Szerintem meg olyan ez, mint zeneszerző és előadómûvész viszonya: egyik nincs meg a másik nélkül.
4. A legmûvészibb fordítás során is tíz-tizenöt százalék mindig elvész a szöveg értékeiből. Az a jó fordító, aki ezzel tisztában van, és a veszteséget igyekszik élő párhuzamokkal kompenzálni. Bodor Ádám
5. Ha nem az anyanyelvünkön olvasunk szépirodalmat, mindig elválaszt a mûtől némi távolság. Nem ismerhetünk minden szót, nem látjuk a helyszíneket, nem jut el hozzánk minden burkolt célzás. Erre kínál megoldást a mûfordító. Világossá teszi a homályos kifejezéseket, kifaggatja a szerzőt a rejtett utalásokról, közben a szavakat rakosgatva ő maga is nagy utat tesz meg térben és időben. Idegen tájakat nézeget, elmúlt vagy sosem létezett korok viseleteit, szokásait, alakjait rekonstruálja, és ezt azért teszi, hogy az olvasó is otthonosan mozoghasson a szövegben.
6. A fordítás lényeges része minden ország irodalomtörténetének, annak is kell lennie. A jó fordítások ugyanolyan fontosak, mint az eredeti írások; amelyik nemzet keveset fordít, annak az irodalma kevésbé változatos. A fordítások oxigénnel látják el a már meglévő irodalmat, új ötleteket hoznak, új ablakot nyitnak, sőt, falakat döntenek le. Jón Kalman Stefánsson
7. Egy kiváló költőt vagy írót olvasva, lelked a költő lelkével együtt fut, lát és dolgozik. Ujjongva fut hegyeken, mezőkön és változatos messze tájakat lát. De csak akkor, ha követni tudod a költőt, elképzeled metaforáit, megérted célzásait: máskülönben olyan vagy, mint a vak ember a legszebb vidékeken. Stilisztikailag mûveletlen embernek a legszebb könyvek mintha idegen nyelven volnának írva. Babits Mihály
8. A fordító nem szavakat, hanem kultúrát fordít. Bár teljesíthetetlen, de törekedni kell rá. Horváth Viktor
9. A fordítás nekem olyan, mintha nyomozóként lennék benne egy izgalmas detektívtörténetben: folytonos keresés, kutatás, amelynek célja a tettes kiderítése, vagyis az adekvát nyelvi fordulat megtalálása annak ellenére, hogy nyilvánvaló, nincs és nem is lehet egyetlen végső megoldás.
10. A nagy mûvek nem avulnak el. A fordításokkal más a helyzet. A nagy mûveket néha újrafordítják. Hogy csak azért-e, mert előbb-utóbb - közkeletû irodalmi vélekedés szerint legkésőbb ötven évente - jön egy újabb fordító, és a maga módján újranyitja azt, ami addig másként volt nyitott? Vagy azért is, mert egy fordítás sosem lehet hibátlan, és ezért a legnagyszerûbbje is kevésbé állja az időt? Esete válogatja.