A gondolataink többsége - a hivatalosan "egészséges" embereknél is - a jövőbeli problémák felismerése és semlegesítése körül forog. Ez folyamatos duruzsolás formájában jelentkezik a fejünkben. Időnként olyan hangos, hogy minden mást elnyom. Nem számít, hol vagyunk: a puha ágyunkban fekszünk a lélegzetvételünket hallgatva, vagy egy jó hangulatú baráti találkozón veszünk részt, vagy a sarki fény tündöklését csodáljuk az égbolton. A duruzsolástól minden igazi rémálommá válhat.

Kapcsolódó idézetek

1. Sok minden van ezen a világon, amitől félni kell. De a félelmeinknek semmi köze iszonytató maszkokhoz, mûanyag pókokhoz vagy rémületes szörnyekhez. Nem. A fejünkben kavargó gondolatok rémítenek a legjobban. Mi van, ha megbánja döntését? Mi van, ha tényleg boldogtalan? Mi van, ha a szerelem esélye örökre elúszott? Hogyan legyünk úrrá ezeken a gondolatainkon? Először is emlékeztessük magunkat: ami nem öl meg, attól csak erősebbek leszünk.
2. A zsúfolt hétköznapok legtöbbjén attól szenvedünk, hogy nem vagyunk jelen - a múlt dolgain rágódunk, vagy a jövőről álmodozunk. Képesek vagyunk úgy enni, hogy nem érezzük az ételek ízét, úgy sétálni, hogy nem vesszük észre a tájat, vagy úgy beszélgetni, hogy nem figyelünk a másikra, mert végig a saját mondandónkon gondolkodunk.
3. Az ember úgy is élheti az életét, hogy folyamatosan elszalasztja a pillanatokat. A saját kis buborékunkban elvágjuk magunkat azoktól az apró szépségektől és örömöktől, amelyekért érdemes élni. Ha nem figyelünk oda, akkor a testünk és az elménk egymásnak ugrik. Ördögi körbe hajszolja egymást: a negatív gondolatok a szervezetben stresszreakciót váltanak ki, a stressztől pedig az agyunk hiperérzékeny lesz a veszélyre, ami fokozza a stresszt, ettől még negatívabban gondolkozunk, és így tovább.
4. Amint valami új dologba kezdünk, elménk negatív gondolatok, zavaró képek, rossz emlékek és kellemetlen érzelmek, késztetések és érzések formájában küld figyelmeztetéseket. És túl gyakran hagyjuk, hogy ezek a figyelmeztetések megakadályozzanak minket abban, hogy azt tegyük, ami fontos; ehelyett továbbra is ugyanazokat a régi dolgokat tesszük. Egyesek ezt úgy hívják, hogy a "komfortzónában maradunk". Russ Harris
5. Agyunk evolúciója még nem tart ott, hogy konkrétnak tekintse a távoli jövőt. A küszöbön álló félelmetes események könnyen szorongást ébresztenek bennünk, ám a távolabbi jövőt ritkán látjuk heves, élénk képekben. Rózsaszín szemüvegünk és jó közérzetet biztosító pszichológiai immunrendszerünk általában megóv minket attól, hogy a jövő miatt szorongjunk. Hajlamosak vagyunk félresöpörni a rák, az elszegényedés, a magányos öregkor vagy a betegeskedés rémképét, s ha ezek az aggodalmak mégis feltámadnak bennünk, többnyire nyomban igyekszünk elterelni róluk a figyelmünket.
6. A múltban mindig azt feltételeztük, hogy - akármilyen zavarba ejtő vagy bizonytalan is legyen - a minket körülvevő világ képviseli a valóságot, lelkünk belső világa, álmai, reményei, vágyai pedig a fantázia és a képzelet birodalmát. Nekem úgy tûnik, hogy ezek a szerepek most felcserélődtek. A legkörültekintőbben és leghatékonyabban úgy tudjuk kezelni a minket körülvevő világot, ha azt feltételezzük róla, hogy merő fikció - ugyanakkor az egyetlen kis morzsa, ami megmaradt nekünk a valóságból, a fejünkben rejtőzik. J. G. Ballard
7. Legtöbbször vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőn szorongunk. De minek? Az élet a jelenben zajlik! És mégis, abszurd módon tartósan a jelenben maradni a legnehezebb. Al Ghaoui Hesna
8. A halál gondolatának végig kellene kísérnie minden ember életét, ez azonban túlságosan nagy stressz lenne az emberi elmének. Kénytelenek vagyunk úgy élni az életünket, mintha halhatatlanok lennénk.
9. A derûs ember boldogabban él, mint akinek fejében örökösen vészjósló, komor gondolatok kavarognak, s figyelme a jelen és a jövő megítélésében is szinte mindig csak a már meglevő, valamint a bekövetkezendőnek, elkerülhetetlennek vélt bajok, sérelmek, bosszúságok körül forog. Grétsy László
10. Ha csak csendben ülünk és befelé figyelünk, észlelhetjük, hogy a fejünkben gondolatok cikáznak ide-oda. Meditálás közben lehetőségünk van megfigyelni ezeknek a gondolatoknak a tartalmát, és ezek befolyását az érzéseinkre, az érzelmeinkre és a testi reakcióinkra.