Ugrás a tartalomra
Amint valami új dologba kezdünk, elménk negatív gondolatok, zavaró képek, rossz emlékek és kellemetlen érzelmek, késztetések és érzések formájában küld figyelmeztetéseket. És túl gyakran hagyjuk, hogy ezek a figyelmeztetések megakadályozzanak minket abban, hogy azt tegyük, ami fontos; ehelyett továbbra is ugyanazokat a régi dolgokat tesszük. Egyesek ezt úgy hívják, hogy a "komfortzónában maradunk".
Kapcsolódó idézetek
-
Amikor elhagyod a komfortzónádat, mi jelenik meg? Igen, így van: a kényelmetlenség. Számíts arra, hogy a fejedben lévő ok-okozati gépezet mindenféle okot fel fog sorakoztatni arra, hogy miért ne tedd ezt.
Russ Harris
-
A komfortzóna a kreativitás ellensége. A kilépés belőle megdolgoztatja az intuíciót. Cserébe új perspektívákat kapsz, és legyőzheted a félelmeidet.
Dan Stevens
-
A tartós rendetlenség tükrözheti elménk állapotát is. Ebbe beletartozhat mindaz, ami nem hagy nyugodni, akár egy megígért, de hiába várt telefonhívás vagy egy soha el nem jött vacsora ígérete. Ide tartoznak az olyan eszmék és elgondolások is, amelyek megakadályoznak bennünket abban, hogy ténylegesen azt csináljuk, amit szeretnénk.
Basa Ágnes
-
Tudatosítanunk kell magunkban a berögződött emlékeket, amelyek mentén berendezzük a napjainkat, és el kell döntenünk, hogy az ezen érzelmek szerint élt élet jót tesz-e nekünk. A legtöbben ugyanis régi, megszokott személyiségükkel próbálnak új személyes valóságot teremteni, de ez nem mûködik. Ha meg akarjuk változtatni az életünket, szó szerint valaki mássá kell válnunk.
Joe Dispenza
-
Az új gondolatok új döntéseket eredményeznek. Az új döntések új viselkedéshez vezetnek. Az új viselkedés új élményekhez vezet. Az új élmények új érzelmeket hoznak létre, az új érzelmek és érzések pedig arra ösztönöznek, hogy új módon gondolkodjunk. Ezt hívják "evolúciónak". Személyes valóságunk és biológiánk is - agyi áramköreink, belső kémiánk, génkifejeződésünk, végső soron egészségi állapotunk - meg fog változni az új személyiségünk, az új létállapotunk következtében. És mindez az új gondolattal veszi kezdetét.
Joe Dispenza
-
Van, hogy rosszul ítéljük meg a dolgokat, a félelmeink félrevezethetnek, elrettenthetnek minket a változástól, a továbblépéstől. De a félelmeink mögött általában új esélyek várnak arra, hogy megragadjuk őket. Egy új esély az életre, a dicsőségre, a családra, a szerelemre - és ilyen esélyek nem adódnak minden nap, úgyhogy ha szembe jön egy, legyünk bátrak, kockáztassunk és használjuk ki, amíg lehet.
-
Az ember úgy is élheti az életét, hogy folyamatosan elszalasztja a pillanatokat. A saját kis buborékunkban elvágjuk magunkat azoktól az apró szépségektől és örömöktől, amelyekért érdemes élni. Ha nem figyelünk oda, akkor a testünk és az elménk egymásnak ugrik. Ördögi körbe hajszolja egymást: a negatív gondolatok a szervezetben stresszreakciót váltanak ki, a stressztől pedig az agyunk hiperérzékeny lesz a veszélyre, ami fokozza a stresszt, ettől még negatívabban gondolkozunk, és így tovább.
-
Amikor célt tûzünk ki magunk elé, általában van egy kezdetleges cselekvési tervünk, és a legtöbben meg is állunk itt. Megvan a cél, megvan a terv; már csak végre kell hajtanunk, igaz? Bizonyos értelemben igen. Amit viszont sokan alábecsülnek a végrehajtással kapcsolatban, hogy az agyunk milyen ellenállást fejt ki, ha a céljaink elérése érdekében túl kell lépnünk a komfortzónánkon. Ha mentálisan felkészületlenek vagyunk a cél követéséhez - függetlenül attól, hogy milyen bombabiztos is a terv -, az azzal fenyeget, hogy az agyunk addig szabotálja a küldetést, amíg ellehetetleníti az.
Julia Ravey
-
Hozzászoktunk a rosszhoz. A rossz megerősít saját felsőbbrendûségünkben, vigaszt nyújt gyengeségeinkre. Olyan meghitt kapcsolatba kerülünk vele, hogy már a jó lesz az, ami zavarba ejt, s amit nyomban meg is próbálunk ellenkező előjellel rosszra változtatni, jól ismert negatív mintáinkhoz igazítani.
-
Emberként automatikusan értékelünk és ítéleteket alkotunk: tetszik vagy nem tetszik, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív. Ez természetünkből fakad. Gyors eszköz az agyunknak ahhoz, hogy felmérjen egy-egy helyzetet vagy tapasztalatot. Egyfajta mentális rövidítés. (...) Ha megállunk, és ítélkezés nélkül megengedjük, hogy minden úgy legyen, ahogy van, akkor rá tudunk nézni az adott tapasztalatra, elgondolkodhatunk rajta, és bölcsen választhatunk a lehetőségek közül, már ha egyáltalán úgy érezzük, szükségünk van valamire. Így eltávolodunk az automatikus reakcióinktól, amelyek nem mindig segítenek.