A gyerekek egyrészt roppant kitartóak, ha valamit akarnak, másrészt nagyon fifikásak, tudják, hogy kell a szülőnél valamit elérni. Húsz esetből ötször az ember nem az észérvekre és Vekerdyre hallgat, hanem türelmetlen lesz, és kiabál. Mindenkinél így van, aki letagadja, az hazudik.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az ember még gyerek, mindig parányi izgalommal szól a felnőttekhez. Persze nem mindenki - a legtöbben mégis tízszer is megfontolják, mit és hogyan mondjanak. Mert ugye lehetőleg gyorsan kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék), röviden kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék), végül pedig érthetően kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék). Mindebből világos, hogy a gyerek rendszerint hadar, és félrenyeli a szavakat, továbbá hogy a felnőttnek más dolga nincs, mint hogy türelmetlenkedjék.
2. A felnőtteknek az a rossz tulajdonságuk, hogy szüntelenül kíváncsiskodnak. Főleg akkor, ha gyerekekről van szó. "Honnan jöttél, hová mész? Miért vagy egyedül? Meg ne fázz! Jaj, de édes! Meg kell zabálni, ugye, megsimogathatom? És hány éves? (...)" - és más effélék. Az ember már az ötödik percben unja, de még egy óra múlva sem mondhatja, hogy hagyjanak békén, szálljanak le rólam, mert akkor kitör a vihar.
3. Ha egy gyerek hazudik, szinte rögtön el is árulja magát. A gyerek nem elég ravasz. A felnőttek viszont elhiszik a saját hazugságaikat. Maria Gripe
4. A felnőtt kiönti a lelkét, csak közben hazudik, kamuflál, saját maga előtt is leplez. Panaszkodik, de nem a lényegről. A gyerek viszont jobbára makacs, dacos, nem árulja el csak úgy, hogy ez meg ez a bajom, viszont egy idő után rajzban, játékban esetleg kirobbanóan jeleníti meg a problémáját. Vekerdy Tamás
5. A felnőttek azt mondanak a gyerekeknek, amit akarnak. Egy gyereknek hosszú ideig a felnőttek kimondott szava a legszilárdabb valóság. Amit mondanak, segíthet átvészelni a legiszonyúbb valóságot is, de bele is taszíthat. Akárcsak az, amit elhallgatnak.
6. Ha a gyermek hazudik, akkor vagy fél, vagy utánoz. Hazug szülőknek hazug gyerekeik vannak. Ha azt akarjuk, hogy a gyerekünk elmondja nekünk az igazat, ne hazudjunk neki. Alexander Sutherland Neill
7. Az is lényeges, hogy ti mint szülők mit vártok el a gyerekeitektől. Segítetek levenni a válláról egy csomó megfelelni akarást, és biztatjátok, terelgetitek, hogy azt fejlessze magában, amit szeret, vagy azt követeltek meg, hogy kitûnő legyen? A gyerekek egy része annyira okos, hogy mint a szivacs a vizet, úgy szívja magába az információt. Elég csak figyelnie, tanulnia sem kell otthon. Szuper! Nagyszerû! A másik részük meg hazamegy, és két-három-négy órán át gyakorol, tanul, azután pedig szorong, ha valamit nem tud. Az ilyen gyerekből ugyanilyen, rettegő és megfelelni akaró felnőtt lesz, ami előbb-utóbb megbosszulja önmagát, mert a lelket nem lehet becsapni. Szóval, ne szívjátok a vérét! Ne akarjátok, hogy kitûnő tanuló legyen! Örüljetek, ha ez könnyedén megy, de ne várjátok el! Soma
8. Minden gyerek őszinte egy darabig, amíg meg nem tanulja, hogy bajba kerülhet miatta. Mi tanítjuk meg hazudni a gyerekeket, mi tanítjuk meg arra, nehogy kibökjék, mit akarnak. Egyszerûen: megszégyenítjük őket azért, amit kimondanak. Te vaníliafagylaltot akarsz? Most? Hát hülye vagy? Ennyi, kész. A lényeg nem az, hogy a gyerek valami mást akar, és meg kell tanulnia, hogy este kilenckor nem szabad vaníliafagylaltot kérni, hanem az, hogy megtanulja: minden szívéből eredő vágyat el kell dugni. Feldmár András
9. Minden gyerek őszinte és spontán. Az a pillanat, amikor a gyerek mondani akar valamit, és megállítja magát, a legtragikusabb egy ember életében. Onnantól már vigyáz, már tudja, hogy büntetik őt azért, mert igazat mond. Azontúl már azt mondja, amit a másik akar, nem azt, ami belőle jön. Feldmár András
10. Zavarba jövünk a saját kudarcunktól, de gyorsan kiszagoljuk másokét. Tagadunk, szépítgetünk, és gyorsan továbblépünk - esetleg a körülményeket vagy másokat hibáztatunk. Már a gyerekek megtanulják, hogyan lehet kicselezni, hogy őket okolják - a másikra mutogatnak. Idővel ez lesz a megszokott megoldás. Ami ennél is rosszabb, az ebből következő indíttatás, hogy kerüljük az ambiciózusabb célokat és nagyobb kihívásokat, amelyekkel kudarcot vallhatunk. Ezzel számos lehetőséget veszítünk el a tanulásra és megújulásra. Amy Edmondson