A gyermekkori emlékek a legerősebbek, talán mert akkoriban mindent törésként vagy megrázkódtatásként élünk meg; és minden új felfedezés arra késztet bennünket, hogy újra elhelyezzük magunkat az ismert világban, és minden kedvesség, amit másoktól kapunk, az egész testünket eltölti. A gyerek eleven húsban él, szûrők és pajzsok és védekező mechanizmusok nélkül - úgy küzd meg a hódító külvilággal, ahogy tud.

Kapcsolódó idézetek

1. Mi felnőttek sosem emlékszünk a gyermekkorunkra. Csak azt hisszük, hogy emlékszünk rá, és ez még veszélyesebb. A színek élénkebbek, az ég magasabbnak látszik. A gyerekek folyamatosan egyik megdöbbenésből a másikba esnek. Annyira friss és erős benyomások érik őket, hogy az már-már ijesztő. Stephen King
2. Gyermekkorunk igazsága elraktározódik a testünkben, és bár elfojthatjuk, megváltoztatni soha nem tudjuk. Eszünket becsaphatjuk, érzelmeinket kijátszhatjuk... De egy szép napon testünk majd benyújtja a számlát, mert ugyanolyan megvesztegethetetlen, mint az a gyermek, akinek még ép a szelleme, nem fogad el sem megalkuvást, sem ürügyet, és mindaddig kínoz bennünket, amíg nem térünk ki az igazság elől. Margaret Eleanor Atwood
3. A gyerekkori élmények a legerősebbek, jellemzően ezek határozzák meg az alapszemélyiséget. Steigervald Krisztián
4. Az idős emberek testében mindig ott van az a gyermek, aki valaha újoncnak számított a világ történetében. Az összes többi, amit kívülről látunk, az idő rétegződése. Jostein Gaarder
5. Voltaképpen mindannyian hordozunk egy várost a fejünkben, amit mindabból teszünk össze, amilyen városokat, tájakat, helyeket az életünk során megtapasztaltunk. Minden emlékünkhöz térbeli emlékképek kapcsolódnak. Ezeket őrizzük egy életen át. Egészen kicsi gyermekkorunktól kezdve. Már a legkisebbeknek is megvan a maguk zárt, gömbszerû világa, amelynek tér- és idődimenzióját saját maguk alakítják. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, érdemes gyermeki szemmel éreznünk, látnunk és figyelnünk a világot. Konrád György
6. Senki nem születik gonosznak. (...) Kiskorunkban ártatlanok vagyunk, öntudatlan szivacsok, a legelemibb igényekkel: enni, üríteni, szeretni és szeretve akarunk létezni. A körülményektől függően, amelyek közé születünk, azonban elromolhat valami. Egy meggyötört, bántalmazott gyerek soha nem áll bosszút a valóságban, hiszen gyönge és kiszolgáltatott, de bosszúszomjas fantáziákat nagyon is szövögethet. A harag a félelemhez hasonlóan valami nyomán ébred.
7. Mindenki gyerekkorában szerzi a legerősebb benyomásokat a világról. Rakovszky Zsuzsa
8. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a gyerekek a bánatot is hordozzák magukban, és mint minden egyéb érzelmet, ezt is mélyebben, erősebben élik meg; még képlékeny a lelkük, jobban formálható, és úgy szívják magukba a világot, mint a szivacs. A világ pedig nem nézi a kort, megdolgozza a lelket. Mohamed Mbougar Sarr
9. Ha azt gondoljuk, a titkolózással vagy a hazudozással valamitől is megkímélhetjük a gyerekünket: tévedünk. A velünk élő gyerek mindazt "tudja", amit mi tudunk, ha nem is fogalmilag, de érzésben, feszültségben, sőt: képzetáramlásban! Ráadásul, mivel fogalma sincs, mit érez, mitől feszült, miért jut eszébe mindaz, ami eszébe jut, ez az állapot egyértelmûen a kárára van. Csakis a nyíltság, a valódi élethelyzet felvállalása tanácsolható a kezdet kezdetétől, annak minden nehézségével együtt. Vekerdy Tamás
10. A gyerekek óriási túlélők. Tudatuk hihetetlen hatékonysággal mazsolázza ki az emlékek és tapasztalatok közül a jót és hasznosat, és szórja ki a szemétbe azt, ami egy kicsit is fájdalmas vagy kellemetlen. D. Tóth Kriszta