A hajszálgyökér nem húzódik vissza, ha sziklára tapint, hanem rést keres és repeszt; a földbe vetett mag áttöri a rögöt; az akadály elé jutott hangya megkísérli a százszoros súlyt félretenni, s ha nem sikerül, kerülővel folytatja az útját célja felé. S ha élni akarunk, mi is csak ezt a példát követhetjük.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyanok vagyunk, akár a földbe ültetett mag. Növünk-nődögélünk... Előbb csak törzs vagyunk. (...) Aztán a fa, amely az életünk, elkezd ágakat hajtani. A törzsből más-más magasságban kihajtanak az ágak, majd azokból is szerteágaznak ellentétes irányban növő ágak. Azok az ágak további ágakban folytatódnak, amelyek vékony ágakká válnak. A vékony ágak pedig, ha belegondolunk, egyazon növényből indultak ki. Az élet is ilyen, kicsit nagyobb léptékben. Minden egyes nap minden egyes másodpercében. A mi perspektívánkból - azaz mindenki perspektívájából nézve - kontinuumnak érződik. Az ágak csupán egyetlen utat jártak be. Ám vannak más ágak. Vannak más mai napok. A többi életünk más lehetett volna, ha az életünk korábbi szakaszaiban más döntéseket hozunk. Ez az élet fája. (...) Az embert megőrjítheti, ha belegondol, milyen életei lehettek volna. Matt Haig
2. Ha a mag folyamatosan kímélni próbálja magát, nem sarjad belőle új élet. A mag rettenetes küzdelem során veszíti el azt, amit az identitásának hisz - elveszíti a biztonságát, az épségét, és sebezhetővé válik -, hogy aztán később sokágú, levelektől terebélyes fa legyen belőle, és bőséges gyümölcsöt és virágot hozzon. E nélkül a sebezhetőség nélkül, e nélkül az önkéntes átváltozásra való nyitottság nélkül azonban nem fog kihajtani. Sadhguru
3. Az úton végig kell menni, jóllehet nagyon keserves. És sem erővel, sem bölcsességgel nem jutunk messze rajta. Az utat éppoly reménnyel keresheti a gyönge, mint az erős. Nem ritkaság, hogy ez a tettek sora, amelyek a világ kerekét igazgatják: kis kezek hajtják végre, mert közben a nagyok szeme másfelé tekint. John Ronald Reuel Tolkien
4. Kell valami olyat találnunk, amiért lelkesedünk annyira, hogy kockázatot vállaljunk érte, átugorjuk az akadályokat és áttörjük a falakat, amelyekkel mindig szembe találjuk önmagunkat. Ha nincs meg ez az érzés azzal kapcsolatban, amit csinálunk, az első nagy akadálynál meghátrálunk. George Lucas
5. A növények (...) helyváltoztatásra képtelen, gyökereikkel a talajba kapaszkodva élő szervezetek. A nap felé nyújtózkodnak és meghajolnak a nehézkedési erő hatására, de elszaladni, menekülni nem tudnak. Helyhez kötötten élnek a folyamatosan változó környezetben. Ezenfelül nem abban az idősíkban léteznek és mûködnek, mint az ember és az állatok. Mozgásuk - eltekintve az olyan kirívó kivételektől, mint a mimóza vagy a Vénusz légycsapója - egészen lassú, emberi szemmel alig érzékelhető. Daniel Chamovitz
6. A nehézségek azért vannak, hogy megoldjuk azokat. Minél embert próbálóbb az utunkat eltorlaszoló akadály, annál nagyobb erő kell leküzdéséhez. De ha vesszük - és miért is ne vennénk - egyre jobban erősödik önmagunkba vetett hitünk. Reményik László
7. Vannak az emberi életben helyzetek, idők és körülmények, melyeket okosan kell kézen fogni és használni, mivel bennük, mint valamely magtokban, a jövendő gyümölcsnek csírái fekszenek elzárva. Ha azokat vagy a könnyelmûség használatlanul elsuhanni hagyja, vagy a durvaság lábaival tapossa, elmúlnak tőlünk minden nyom nélkül, és a legszívesebb bánkódás sem hívhatja többé vissza őket. Edvi Illés Pál
8. A növényekhez hasonlóan mi is a fény tele fordulva próbálunk növekedni. Másképp fogalmazva: nem arra törekszünk, hogy megszerezzünk valamit, ami hiányzik az életünkből, hanem hogy felismerjük azt, amivel eddig is rendelkeztünk, részünk volt, csak nem hasznosítottuk. Ez az életünk helyes, pozitív megközelítése - ha ugyanis megteremtjük magunknak a megfelelő körülményeket, a növényekhez hasonlóan mi is növekedni, fejlődni fogunk.
9. Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami. Szerb Antal
10. A remény a legerősebb gyökér. És az, hogy valamit még tenned kell magaddal, másokkal! Ha hív egy belső hang: Állj föl! Szükségem van rád! Sok embert megmentett a szeretet. És az, ha fölismerte élete értelmét. Az ilyen a viharban állva marad. Vagy elesik ugyan, de föláll! Biztos, hogy föláll, mert tartják fölülről a gyökerei! Egész biztosan tapasztaltad ezt már. Müller Péter