Ugrás a tartalomra
A halál nem csak téged érint (...), hanem másokat is. Mindenkit, aki majd ott áll a temetéseden, és azon agyal, hogy mihez fog kezdeni nélküled.
Kapcsolódó idézetek
-
A gyász hosszú és nehéz. Az egész életre kihat. A halott magával viszi a közös jövőt is.
-
A halál mindent megváltoztat. Biztosan van káros érzelmi kihatása. De tapasztalati része is van. Ki fogja elvégezni a munkád? Ki fog a családoddal törődni? Az egyetlen jó dolog számodra, hogy nem kell aggódj miatta. Az az ember, akit soha sem fogsz ismerni, él majd a házadban, végzi a munkád. Az élet megy tovább... nélküled.
-
Nincs méltóságteljes halál, (...) meghalni csak egyedül lehet. A búcsú végső pillanatától csak azok remélhetnek bármit, akik maradnak.
Hervé Le Tellier
-
A halálod egy szó, amit mások fognak kimondani.
-
Senki sem hal meg egyedül. Mikor valaki meghal, egy részük, mely másban él, szintén odavész.
-
Minden vallásnak, minden országnak, minden kultúrának, a halál mindenkinek mást jelent. Máshogy tisztelgünk a halottak előtt, máshogy gyászolunk. Máshogy lépünk tovább. Lehet, nem vagyok szakértő, de van tapasztalom az emberek elvesztésében.
-
Aki temetésen sír, nem csupán a saját halálát siratja, hanem az egész világ pusztulását, mivel minden véget ér, és végül nem marad semmi.
Jón Kalman Stefánsson
-
A gyász örökké tart. Nem hagy el soha. A részünkké válik, ott van minden lépésünkben, lélegzetünkben.
Jandy Nelson
-
Szeretném, ha segítenétek nekem. (...) Mert iszonyú meghalni, a halál nem közös sors, ahogy aljasul mondogatják; minden egyes alkalommal irtózatos egyéni dráma. Önmagam számára én egyetlen vagyok, nem egy a sok milliárd emberből, aki halni készül. Könyörgöm mindnyájatoknak, tegyetek valamit, legyetek mellettem, szóljatok, sajnáljatok engem. Van-e fontosabb annál, mint ami velem most történni fog? Mit ér az emberiség, ha nem áll el a lélegzete, amikor egy ember meghal? Tegyetek valamit, ti mindannyian, mert egyik embertársatok fél!
-
A halál még nem jelenti feltétlen a véget. (...) Még megmaradunk egy ideig, még küzdünk, de a halottak már látják, hogy közéjük tartozom.
Jeffrey Eugenides