Aki temetésen sír, nem csupán a saját halálát siratja, hanem az egész világ pusztulását, mivel minden véget ér, és végül nem marad semmi.

Kapcsolódó idézetek

1. A halál nem csak téged érint (...), hanem másokat is. Mindenkit, aki majd ott áll a temetéseden, és azon agyal, hogy mihez fog kezdeni nélküled.
2. Sokszor a temetés kapcsán jut el a gyászolóhoz az a tény, hogy valakit valóban, végleg elvesztett.
3. Én nem viselem el, ha egy férfi sír, nem azért, mert nem szabadna sírniok, hanem mert ha mégis sírnak, az olyan, mintha vége lenne a világnak.
4. Mindegyik temetéssel eggyel könnyebb elfogadni a halált. Minden ember halálában meghal belőlünk is egy darab. Talán ez fáj a legjobban. Ezért mennek ki a temetőbe, hogy átéljék ezt a fájdalmat. Magukat siratják egy idő után a siratás leple alatt. Kollár-Klemencz László
5. Istenem, hiszen a halál, az valami nagyon szomorú és nagyon sötét dolog. Időnként meglátogatja a családokat, és emlékeztet mindenkit arra, hogy az élet nem végtelen és ez nagyon, nagyon szomorú. Mert az embernek eszébe jut, hogy rendre mind temetések lesznek, ez is, az is meghal, a világ üresebb lesz, mind üresebb, míg végül az embert is eltemetik. Wass Albert
6. A gyász hosszú és nehéz. Az egész életre kihat. A halott magával viszi a közös jövőt is.
7. Nincs más megnyugvás, csak a munka. Végül a sír előtt nincs más igaz vigasz, más értelem. Más menedék, csak az: elvégezted, mit kaptál vala részül. Illyés Gyula
8. Egy temetés kicsit olyan, mint maga a halál. Lehetnek kívánságaid, terveid, amit csak akarsz, de amikor eljön a napja, semmi beleszólásod nincs a dologba. Gayle Forman
9. Amikor az ember sírni kezd, a nevek szavakra, a szavak szótagokra, a szótagok betûkre bomlanak, és a világ abban a pillanatban összeomlik, abban a pillanatban véget ér, a lét és a nemlét egyetlen porfelhőben összekeveredik egymással. Elif Safak
10. Múlik a van, és nincs, ami volt. hallgat a sír, és mind, aki holt.