A ház egy helyhez foglalja az embert. Mikor a házban kell hálnom, úgy érzem, mintha sírboltban hálnék. A sátor jobb. A sátor velem jár. A sátoros ember ott él, ahol akar. Nagy a világ és szép. Mán énnekem kicsi lesz nemsokára.

Kapcsolódó idézetek

1. A sírbolt fontosabb, mint a lakóház, hiszen az ember akármilyen sokáig él, sokkal rövidebb ideig él ezen a világon, mint a másikon. És bolond ember az, aki jobban törődik az ideiglenes lakhellyel, mint a véglegessel. Hegedüs Géza
2. Az élet olyan, mintha egy ház egyre kisebb és kisebb részébe lennénk bezárva: öregedésünk során lassan bezárulnak előttünk az ajtók, amelyek olyan helyiségekbe nyílnak, amelyeket szívesen felfedeznénk még. Venki Ramakrishnan
3. Az élet több a csónaknál, amelyben evezünk. Több, mint az ember, aki vagyunk. Összetartozás. Saját magunk darabkái valaki másban. Emlékek és falak és szekrények és fakkok és evőeszközös fiókok. Ahol mindenki tudja, minek hol a helye. Egy egész életnyi alkalmazkodás a tökéletes szervezettség reményében, áramvonalassá vált környezet két személyre szabva. Közös élet megszokásokból. Fredrik Backman
4. Amilyen jó menni, ugyanolyan jó jönni is. És minél messzebbre megy az ember, visszafelé jövet annál nagyobb lesz a hazája.
5. Aki otthont épít magának, az formát ad a saját otthonának. Igaz, hogy minden forma kívánatos lehet, de nem mind együtt. Máskülönben nem lenne már otthon. Antoine de Saint-Exupéry
6. Nyilvánvaló, hogy ahol van egy kicsi kapu, ott egy kicsi élet is van mögötte; s az is természetes, hogy dúlásos időkben jobb a kicsi kapu a nagynál, hiszen azon rossz szándékkal béjutni mégis bajosabb. Tamási Áron
7. Mindannyian tudjuk, hogy az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon menedék. Az az ember, akinek van hová - és van kihez - hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait. Az otthon számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal. Szabó Magda
8. Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerû állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szûk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon. Wass Albert
9. Az ember éppen ott nincs otthon, ahol van. Az ember azt hiszi, hogy ott lenne otthon, ahova kívánkozik. Zsolt Béla
10. Amikor az ember megszületik, egy dobozba rakják; onnan hazaviszik, hogy egy dobozban éljenek; kis dobozok kipipálásával tanul; dobozokban megy a "munkahelyére", ahol egy dobozszerû fülkében ül; egy dobozban utazva megy az élelmiszerboltba, hogy dobozos kaját vegyen; dobozban ülve megy az edzőterembe, hogy egy dobozban üljön; arról beszél, hogy kerüljük a sablonos, merev gondolkodást; és amikor meghal, egy dobozba rakják. Nassim Nicholas Taleb